|
|
Liturgia Közösséget teremtő imádság (Az imaórák liturgiája 6.) "Ha tehát a hívők a zsolozsmára szólítva összegyűlnek és együtt dobban a szívük, együtt zeng az ajkuk, akkor láthatóvá teszik a Krisztus misztériumát ünneplő Egyházat" (22).
A fentiekből látszik, hogy a zsolozsma nemcsak közösségi imádság, hanem közösséget teremtő is egyben, sőt, az egyháznak mint közösségnek alapvető imádsága. A II. vatikáni zsinat szemlélete alapján a teljes egyházat mint közösséget a püspök köré gyűlt papok és hívek közös liturgiájában látja. Ez nemcsak a szentmisére igaz, hanem a zsolozsmázó közösség esetén is első helyen tárgyalja, majd megemlíti, hogy a káptalan (a püspökkel együtt zsolozsmázó papi testület) a püspök nélkül is imádkozzék együtt a hívekkel (20). A közös végzés következő színterei a plébániák, amelyek "a földkerekségre kiterjedő látható egyházat teszik jelenvalóvá". Itt lehetőség szerint a fő imaórákat (laudes, vesperás) mondják együtt (21). A fenti színhelyek mellett kérdés, hogy kinek a dolga a közösségi végzés megszervezése? A kórusra, vagyis közös végzésre kötelezett szerzetesek esetén nyilvánvaló, hogy a rend szabályai írják elő az imádság módját (24). A kórusra nem kötelezett szerzeteseknek is szabad, sőt jó közösen imádkozniuk (26). Azonban a papság felelőssége, hogy ezenkívül a zsolozsmát megszervezzék, a híveket tanítsák rá, az imamód lelki mélységeibe bevezessék őket (23). Ajánlatos az együtt lakó lelkipásztoroknak, de a hívek bármiféle összejövetelén is zsolozsmát imádkozni, hogy "a liturgia keretében tanulják meg lélekben és igazságban imádni Istent" (27). Mert a közös zsolozsmával "minden emberen segíthetnek, és nagymértékben hozzájárulhatnak az egész világ üdvösségéhez" (27). Tudjuk, fontos kérdés, hogy szeretjük-e a közös zsolozsmát. A napi mise - vasárnaponként három-négy mise egy templomban vagy egy papnak - megszokott dolog. A mise ugyanis érvényes, kötelező, feltétlen kegyelemközlő. Az egyház tanításában a napi közös zsoltárimádság ugyanilyen fontosságú, sőt végzése történelmileg jóval megelőzi a napi misézés gyakorlatát. Vajon van-e remény az egy papra eső egyre nagyobb számú mise mellett a közös zsolozsma helyreállítására? Füzes Ádám
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||