Szólj hozzá!

Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is.

A hónap témája: Dobjuk ki a tévét a lakásból?

A válasz határozott igen: dobjuk ki! Ha este nyolckor megszólalna a lakáscsengőnk, és az ajtóban ott állna egy jáksófejű, schwarzeneggertestű lagzibochkorfridi, kezében lőfegyverrel, oldalán egy túlsminkelt, hiányosan öltözött táncosnőcskével és trágárságokat, illetve blőd reklámszövegeket ordítozna - beengednénk az otthonunkba? Ha viszont ugyanez egy televíziós műsorban érkezik, akkor a szoba fő helyére állítjuk, és leültetjük elé a kisiskolás gyerekünket, hadd szórakozzék...

Egyszóval dobjuk ki - nem kár érte! A televízióból nem a legfrissebb információkat szerezzük be, hanem a legfrissebb DEZinformációkat. A szükséges tájékoztatást a rádióból is beszerezhetjük: például a Kossuth adóján kétóránként mondanak híreket, annyi bőven elég. A közszolgálati rádió emberi léptékét, melegét egyetlen tévécsatorna sem pótolja.

Ami engem illet, hat évvel ezelőtt, egy szombat este szó szerint kiraktam a tévémet a házunk előtti járdára. Azóta édesded nyugalom honol; olvasok, zenét hallgatok, csöndezem. Kalkuttai Teréz anyát idézve "fontos, hogy a szem és a fül böjtjére is gondoljunk".

Zsille Gábor

* * *

Napjaimat úgy élem ebben a világban, mint Toldi Miklós Nagy Lajos király udvarában. A nehezen eltörhető fa módjára, konzervatív értékeket képviselve és hitem segítségével erőm feletti feladatokat oldok meg. Gyermekemnek mindig meséltem az esti ima előtt, a televízió ott volt a lakásban, de nem érdekelt minket. Később a híradót megnéztük, majd a válogatott filmeket közösen, a család pedig beszélt róla, mert nem hiányzott számunkra a manipuláció, ettől óvtuk gyermekünket, az igazságot, a jóságot, a tisztaságot kerestük mindenben. Ha nem akart kiközösített maradni, ha beszélgetni szeretett volna az osztálytársaival, akkor belenézett néhány értékes műsorba.

Ma sincs ez másként, csupán annyit változott, hogy a családi megbeszélésből én kimaradtam, mert esti betegápolási teendőim elvonnak a televízió elől. Nem is hiányzik. Ágyhoz kötött, 87 éves járóképtelen édesanyámat egyáltalán nem érdeklik a műsorok, de megnézte a csíksomlyói búcsút, és augusztus 20-án lázas betegen végignézte a Szent István tiszteletére rendezett szentmisét, és annyira benne élt, hogy amikor a Szent Jobb körmenet elindult, ő is menni akart velük.

Ezért sem dobnám ki a lakásból a televíziót, mert ha nagyon odafigyelünk, ha képesek vagyunk válogatni, ha tudunk jó és rossz között dönteni, akkor a televíziós műsor is hozhat otthonunkba hitet, reményt, szeretetet és boldogságot, azok számára is, akik nem juthatnak el oda, ahová vágyakoznak.

Kulcsár Erzsébet

(Új témánk: Amiről már/még le tudunk mondani.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu