|
|
Arany-kör Arany János születésnapjára A tény, hogy Arany Jánossal egy napon születtem, kamaszkorom nagy büszkesége és még nagyobb ösztönzője volt. Nagyon kell iparkodnom, hogy le ne maradjak. Emlékszem a percre, amikor iskolám, az Arany János Gimnázium folyosóján, az egyik "ismeretterjesztő" tablót böngészve felfedeztem, hogy ő, a névadó géniusz is március másodikán született. Persze, akkor álmomban sem gondoltam, hogy valamikor majd én is az irodalom portáján sürgök-forgok. Bár éppenséggel gondolhattam volna. A horoszkópok hívei szerint a Halak jegy művészi hajlamot hordoz. Mégsem holmi ezoterikus bolondságból kezdtem verseket írni - s nem is azért, hogy engedelmeskedjem bármiféle eleve elrendelésnek, ami pedig tökéletesen hű lett volna a református vallású Arany szellemi örökéhez. Az irodalom művelése számomra kezdettől váratlan, már-már öntudatlan ajándék volt. Akárcsak Arany munkássága - elsősorban persze a Toldi, aztán sorban a nagyszerű balladák. Most, József Attila korából ki-, a krisztusi korba belépve "méltó és igazságos" leltárba vennem, mi ragad meg különösképpen az ő alakjából. Mindenekelőtt az, hogy Hegedüs Géza joggal jegyzi meg róla egy helyütt: "Sohasem volt fiatal költő." Ez igaznak tűnik. Huszonnyolc évesen jelentkezett az irodalmi életben; fiatalkori verseit, a "zsengéket" megsemmisítette, hogy ne kerülhessenek az utókor kezére. Huszonhárom évesen már túl volt a nyomorúságos diákéleten, festői és szobrászi próbálkozásain, rövid vándorszínészi életén, beteg szülei istápolásán - nagyszalontai aljegyző lett és megnősült. Harmincévesen már ott lapult a fiókjában a kész Toldi. A Révai lexikon szerint "Arany a magyar klasszicizmus legtökéletesebb megtestesítője". Iskolai tanulmányait korán félbehagyta: úgy tanult, hogy közben maga is tanított. Örök rejtély, miként tett szert ilyen kivételes műveltségre, ilyen gazdag nyelvi kultúrára? Eredetiben olvasott latin, görög, német, angol és francia műveket. Nagykőrösi tanárként Aristophanes és Shakespeare színműveit fordította. Módszeresen kutatta a magyar népköltészet világát. Értekezései és szakmunkái alapján a Tudományos Akadémia tagjává avatták. Érdemes áttekintenünk, mettől meddig élt, milyen eseményeket kötött össze merész ívű hídként. Születése évében, 1817-ben tartották az első Helikon-ünnepségeket Keszthelyen, megjelent a Ludas Matyi végleges formája, John Keats kiadta első verseskötetét, megjelent Hegel fő műve, A filozófiai tudományok enciklopédiájának alapvonalai, Stendhal pedig nagy sikereket aratott útleírásaival. Halála évében, 1882-ben fedezte fel Robert Koch a tuberkulózis bacilusát, Richard Wagner Bayreuth-ban bemutatta a Parsifalt; megjelent Mikszáth Kálmán novelláskötete, A jó palócok, újabb művel jelentkezett Henrik Ibsen és Lev Tolsztoj, Friedrich Nietzsche pedig közzétette keserű aforizmáit. Mondják, ha a magyar irodalomban Petőfi volt a fiú, akkor Arany az atya. Kétségtelen, hogy Petőfi inkább forradalmi, Arany pedig jobbára visszafogott, befelé tépelődő alkat volt. Mégsem biztos, hogy helyes efféle ellentétpárokban gondolkodnunk - már csak azért sem, mert Aranynak csupán hatvanöt év adatott, ami nem kimondottan matuzsálemi kor. Szorítsunk helyet az "arany" középútnak is: az igazság szívesebben lakozik a háromságban, mint a két-ségben. Egy friss kimutatás szerint Arany Jánosnak hazánkban összesen harminc köztéri szobra áll. Ságvári Endre tiszteletét huszonegy, Karl Marxét húsz hirdeti. Ez is Magyarország. S az is, hogy december ötödike óta tudjuk: a nagyszalontai születésű Arany János ma nem kapna magyar állampolgárságot. Ám ne legyen komor ez a születésnap. Az Arany János Gimnáziumban az a szokás, hogy tornaórán a diákok körülfutják a hatalmas kerttel övezett iskolát. Ennek neve: Arany-kör. Egy kilométeres lehet. Lejtősen indul, gyorsan: az eleje szinte nincs is. A közepétől azután emelkedni kezd, egészen a célig: folyton magasabbra kell jutni. Nagyon kell iparkodni, hogy le ne maradjunk. Zsille Gábor
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||