Isten csak bálvány az Európai Unióban?

Beszélgetés Mayer Mihály pécsi püspökkel, az Igazságosság és Béke püspökkari bizottság elnökével

Püspök úr a napokban érkezett haza egy zarándokcsoporttal a Szentföldről, mely a béke földje - ahol azonban évtizedek óta háborús viszonyok uralkodnak.

"Amit sokan nem szívesen hallanak: mindkét diktatúra ugyanabban a felfogásban, az Isten nélküli felvilágosodásban gyökerezik." (Fotó: Cser)

- A mostani úton meggyőződhettünk arról: Izraelben jelenleg nem annyira veszélyesek a viszonyok, hogy zarándokok ne látogathassák meg a szent helyeket. A zarándoklaton harmincketten vettünk részt: két napot Galileában, két napot pedig Jeruzsálemben töltöttünk. A rövid idő ellenére számos szent helyet fölkerestünk, Betlehembe azonban - biztonsági okok miatt - nem jutottunk el.

Ezzel együtt az volt a benyomásom, mintha javulna a helyzet, amit a legutóbbi időben a palesztinok és az izraeliek közötti - ugyan törékeny - tűzszünet is jelez. A hírek szerint februárban vagy márciusban az izraeli turisztikai miniszter és a palesztin miniszterelnök Rómában egyezményt ír alá, melynek értelmében a turistákat és a zarándokokat beengedik Betlehembe is, s szavatolják ottani biztonságukat. A palesztin választások után így valamenynyi szent hely felkereshető, s talán ez is hozzásegíti a palesztinaiakat és az izraelieket a közeledéshez.

- Izrael nem ismeri el a palesztinok államisághoz való jogát, a palesztinok megkérdőjelezik Izrael államiságát. A palesztin területek - Ciszjordánia és a Gázai-övezet - összekötő folyosó nélkül, egymástól elszigetelten helyezkednek el. Izrael betonfalat épít, ami igen rossz emlékeket ébreszt. Milyen realitása lehet így a békének és az igazságosságnak?

- A helyzetet aligha érthetjük meg történeti visszatekintés nélkül. Az 1948-as ENSZ-határozat megszületése előtt Palesztina brit mandátumterület volt. A huszadik század elején - a Magyarországon élt Herzl Tivadar kezdeményezésére - megindult a törekvés, hogy a világban szétszóródott zsidóságnak önálló országa legyen, ahol otthon, biztonságban érezhetik magukat. Hiszen ha valakinek nincsen otthona, akkor mindig vendég marad; néhány napig ugyan elviselhető állapot, de hosszú távon már kevésbé kellemes, hiszen mindig mások kegyét kell érezni. S ha visszafelé haladunk az időben, egykor a Szentföld római megszállás alatt, Nagy Konstantin idejében pedig keresztény kezekben volt, később elfoglalták a szaracénok, majd visszafoglalták a keresztes hadak. Fájdalmas emlék, hogy a szaracénok mellett a választott nép tagjai is részt vettek a keresztények elleni küzdelemben. De a Krisztus előtti időkben is folyamatos küzdelem folyt ezen a területen.

A Szentföldön fogalmilag és valóságosan is összefonódnak a nemzetek, a nemzetiségek és a különböző vallások. Ezért nemcsak politikai, hanem vallási rendezés is szükséges volna. Mindig nehéz azonban az érdekeket az igazságosság alapján egyeztetni. Ehhez félre kellene tenni az előjogokat és privilégiumokat, ugyanis mindenki ezek alapján gyakorolja a hatalmát és őrködik fölötte.

Akkor lehet lépéseket tenni a béke érdekében, ha a palesztinok nem csak betolakodónak nézik az izraelieket, az izraeliek pedig elismerik, hogy a palesztinoknak ugyanúgy joguk van az önálló államisághoz, mint nekik. Előbb a két országot irányító elitnek kellene közelebb kerülnie egymáshoz, hogy ezáltal a nép egyik oldalon se legyen hatalmi manipulációnak kitéve.

- Az iraki háborút az Egyesült Államok a keresztény nyugat demokráciateremtő akciójaként tünteti fel. Újabban pedig egyre nagyobb nyomást gyakorol Iránra.

- Határozottan megkérdőjelezem, hogy az iraki háború a keresztény nyugat háborúja lenne. A keresztény nyugat fogalma nem pontos megjelölés. Gondoljunk csak arra, hogy különbséget kell tennünk a keresztény hagyományokkal rendelkező Európa és az Európai Unió között. Magyarország Európában élt akkor is, amikor marxista-ateista ideológiával igyekeztek átformálni a mi európaiságunkat. Ma Európában nem a marxista ideológia, hanem a szabadgondolkodó ideológia kerül előtérbe, ami az Európai Unió ideológiája. Nemcsak azért mondom ezt, mert az unió alkotmányának előszavába nem került be Isten neve.

Európának keresztény gyökerei vannak, Európa szereti Istent. Az Európai Uniónak ellenben nincsenek ilyen gyökerei, az unió fél Istentől. Amikor egyesek azt állítják, hogy az EU alkotmánya az emberi méltóságon alapul, azt szoktam mondani: a nyugati keresztények Istentől eredeztetik az emberi méltóságot, de mi megtapasztaltuk az eltelt évtizedekben, hogy nemcsak Istenből kiindulva lehet az emberi méltóságról beszélni, hanem anélkül is, pusztán a természetből eredeztetve.

Az unió alkotmányának 51. paragrafusában - melynek első pontjára gyakorta hivatkoznak a politikusok - szerepelnek az egyházak, az egyházi közösség, melyekkel az unió hajlandó párbeszédet folytatni, s ezzel az egyházakat - így mondják - kiemelik a civil szerveződések közül, azoknak megfelelő súlyt adva. De az említett paragrafus második pontja az ideológiai közösségeket említi, melyeket - a megfogalmazás szerint - egyenlővé tettek az egyházakkal. Márpedig ha az ideológiai közösségek és az egyházak közé egyenlőségjelet tesznek, akkor mi, posztkommunista országok polgárai pontosan értjük, mit jelent ez valójában. Hiszen a kommunista időkben nálunk is vallásszabadságot hirdettek, miközben a párt ideológiája fölötte állt Istennek. Számomra szorongató érzést okoz, hogy az Európai Unió Istent az ideológiai közösségekkel relativizálja; s ha relativizálja, akkor isten már csak bálvány marad, nem a nagybetűvel írott Isten.

Ezért látom veszélyesnek, amikor azt állítják, hogy Irakban a keresztény Nyugat háborúzik. Nem a keresztény Nyugat vonult be oda katonailag, hanem az a Nyugat, melynek gazdasági, politikai és biztonsági - tehát hatalmi - érdekei vannak, s ezeket elsősorban a saját szemüvegén át nézi és értelmezi.

Iránnal kapcsolatban a Szentföldön is elhangzott - izraeli hivatalos személyekkel találkozva megemlítették -, hogy az igazi nagy veszélyt tulajdonképpen Irán jelenti számukra.

Nemrégiben olvastam egy osztrák katolikus lapban, hogy Bush elnök tévedett, amikor az iraki invázió, megszállás (melyik kifejezés használata a pontosabb?) előtt úgy nyilatkozott, hogy Irakban gyorsan végeznek. A látszatgyőzelmet valóban gyorsan sikerült megszereznie az USA-nak, a katonai győzelmet azonban máig sem érte el, hiszen az ellenállás sokkal nagyobb az általuk vártnál.

Ahogyan egy nyugat-európai soha nem tudja megérteni a balkáni fölfogást, pedig az még tulajdonképpen keresztény fölfogás, akkor az amerikai hogyan tudná megérteni az iraki síita, szunnita és másféle gondolkodást, ami nemcsak vallási, hanem ideológiai elköteleződést is jelent. A mi szóhasználatunkkal: akinek országa van, annak hazaszeretete is van.

- Izrael szerepe a közel-keleti háború kiterjesztésében mennyire játszhat szerepet? Egyes elemzők szerint Amerika Izrael támogatójaként, annak érdekében igyekszik átalakítani a térség erőviszonyait.

- Ez annyira kényes, elsősorban hatalmi-politikai kérdés, melyre nem térnék ki, mert abban a pillanatban már nem egyházi vezetőként, hanem politikailag elkötelezett személyként nyilatkoznék.

- Visszatérve az Európai Unióval kapcsolatban korábban említett szabadgondolkodáshoz. Az unió vezetője, Barroso ifjúkorában - általa ma is büszkén vállalva - egy maoista kommunista, szélsőbaloldali pártnak volt a tagja, a zöldek európai parlamenti frakcióvezetője pedig az a Cohn Bendit, aki az 1968-as diáklázadások idején a szélsőbaloldali anarchista mozgalom vezéreként tűnt föl. Kovács László európai biztos (az európai kormány tagja) lehetett, ugyanakkor az olasz Buttiglionét szélsőségesnek, már-már fasisztának nevezve, elfogadhatatlannak tartották.

- Az ideológia mindig személyekhez kötődik. Amikor valaki a Buttiglione-üggyel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy Buttiglione egyes kérdésekre nem európai feleletet adott, s ezért nem lehet az unió biztosa, erre azt kell mondanom: Buttiglione igenis európai feleletet adott, csakhogy nem európai uniós feleletet! S ebben van a nagy különbség.

- Mondhatjuk, hogy 1990 után az Európai Unióban polgárjogot nyert a liberalizmussal összeolvadt baloldaliság?

- Az Európai Unió annak idején a páneurópai eszmével alakult ki, melynek alapító atyái katolikusok voltak: a német Adenauer, a francia Schuman és az olasz de Gasperi. Azt keresték, hogyan találhat egymásra a német, a francia és az olasz nép. Első lépésként létrehozták ehhez a szén- és vasuniót. A páneurópai eszme hátterében ott találjuk az isten- és felebaráti szeretetet. Az Európai Unió később a gazdasági szerepet átvette, hozzátéve a biztonságpolitikai szempontokat, de közben elfeledkezett arról, amiből az egész kiindult: a felebaráti szeretetről, az Istenre tekintésről. Ezért szokták azt mondani, hogy az unió fordítva ül a lovon. Az eszközt - a gazdasági, pénzügyi, biztonságpolitikai szempontokat - tette céllá, a valódi célt pedig - az istenhitet - még eszközként is csak privát módon kívánja tolerálni.

A hazai közéletben azt tapasztaljuk, hogy egyes pártok - amikor elutasítják a múlttal való foglalkozást - a jelent szeretnék kiküszöbölni a gondolkodásból: az emberek kizárólag egy valamikori, általuk fölrajzolt szebb jövőre figyeljenek. Ennek éppen a napokban egyik tragikomikus megnyilvánulása volt, amikor a miniszterelnök azt üzente a nyugdíjasoknak, hogy tizenöt-húsz év múlva nyugdíjuk megközelíti az uniós átlagot...

- Az 1990 előtti évtizedekben mindig azt hallottuk, a jövőben, a következő nemzedékeknek, az unokáknak jobb lesz, várjunk még türelemmel tíz-tizenöt évet, a jelenben pedig csak az eredményekről beszéljünk. S miközben hamis mennyországot hirdettek, gazdaságilag összeomlott az ország.

Most is azt látom, a pártok a jelen helyett mindig a jövőről beszélnek: mi lesz 2007-ben, majd 2013-ban. Közben elfeledkeznek a máról, mert - ideológiájuk szerint - korszerűtlen múltba révedés arra tekinteni. Aki a jelennel foglalkozik, azt azzal vádolják, hogy szemben áll a haladással. S ismét csak ott tartunk: ha az Isten nélküli felvilágosodás, a "haladás" szóvivője valaki, akkor nem jogos vele szemben kritikát megfogalmazni, a jövőért hozott jelenbeli áldozatokat pedig nem szabad komolyan venni.

- A közelmúltban emlékezett a világ Auschwitz fölszabadításának hatvanadik évfordulójára. Úgy tűnik, mintha a huszadik század két nagy totális diktatúráját - a nemzetiszocializmust és a nemzetközi szocializmust vagy kommunizmust - nem azonos mércével ítélnék meg a politikai közgondolkodásban. Ugyanazokat a rettenetes bűnöket a kommunista oldalon mintha csak valamiféle botlásnak tekintenék.

- Amit sokan nem szívesen hallanak: mindkét diktatúra ugyanabban a felfogásban, az Isten nélküli felvilágosodásban gyökerezik. A felvilágosodás eszmei oszlopai ma is hatnak, s ezek valóságos magyarázat helyett értelmezést adnak a kétféle megítélésre.

A felvilágosodás egyik sarokpontja a ráció. Ez azt jelenti, hogy csak az létezik, amit képesek vagyunk értelemmel fölfogni. Eszerint nincs Isten, nincs kinyilatkoztatás. A másik a haladás elve, a harmadik a tudományba vetett hit, a negyedik pedig a természet mindenhatósága. Amikor a liberálisok haladásról beszélnek, ennek irányát - ideológiájuk alapján - ők határozzák meg. A baloldaliaktól is mindig azt hallani: ők haladnak! S ha ez a haladás közben emberáldozatokat követel, azok mindig a "haladás" áldozatai, ezért nincs bűnük, ezért ők nem bűnösek.

Ezzel szemben a jobboldaliak - a liberális baloldal szerint - mindig visszafelé húznak; s aki nem a "haladás" híve, az az emberiség ellensége. Ezért a hitlerizmus megítélése teljes egészében negatív, ám a kommunizmust csak óvatosan lehet elítélni, s a Gulágok foglyai tulajdonképpen a haladás áldozatai. Kívánatos lenne, ha a liberálisok és a baloldaliak ki tudnának lépni ideológiai elkötelezettségükből, s valóban egyforma mércével mernének mérni.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu