A gyűdi Szűzanya oltalma alatt

Emlékév kezdődik a Tenkes lábánál

A Pécsi Egyházmegye 2009-ben tartja ezeréves évfordulóját. E jubileum méltó megünneplésének nyitánya az idén február 27-én püspöki szentmisével nyíló máriagyűdi programsorozat is, mely két fontos emlékünnepet fog közre: kétszáz éve annak, hogy VII. Piusz pápa kegyhellyé nyilvánította a máriagyűdi templomot - a kegyhely azonban sokkal ősibb. Létét először 1006-ban említik, így a 2006-os esztendő a búcsújáró hely ezeréves fennállásának ünnepe.

Máriagyűd madártávlatból

A Tenkes-hegy lábánál elterülő, 1700 lelket számláló, csendes hangulatú kis falucska mára már szinte egybenőtt Siklóssal. Római katolikus temploma a XVII. század óta a Mária-kultusz központja, népes búcsúk színhelye és európai zarándokok ezreinek célpontja. Békés hangulata, szép környezete mint az örökkévalóság egyik kősziklája magasodik az erdő fái között.

Máriagyűd - templombelső

Zarándokok ezrei sokszor taposott útra találnak, melyet kezdetben nagymama kezét fogva, mezítlábasan róttak, halkan imádkozva és éneket zengve, később szekéren érkeztek, a mai időkben pedig kényelmes autóval vagy busszal teszik meg a kegyhelyhez vezető utat. De a kegytemplom tornyainak megpillantása még mindig vágyakozást és nyugalmat gyújt a lelkekben. A messziről hallatszó énekek dallamai a lelket magasba ragadják, és egyre szaporodó léptekkel szinte röpítik a Szűzanya keblére. Mert szükségünk van a megnyugvásra, égi édesanyánk pártfogására.

A régi kolostor ma zarándokház

A történelem során igen hamar, már az ősegyházban megtaláljuk a Mária-kultusz dogmatikus alapjait. A Szűzanya legrégibb képe a Priscilla-katakombában a II. századból való. A IV-VI. században már virágzásnak indult a Szent Szűz kultusza. Egymást érték a templomépítések Rómában. Ugyancsak ebben az időben született a legtöbb máriás liturgikus szöveg, valamint megjelentek a Mária-ünnepek is. A középkorban kezdődött a Szűzanya szombati kultusza, valamint sajátos népi ájtatosságként volt jelen a Mária-siralom. Továbbhaladva a történelemben a XIX. században több új ünnep is született. Ilyen volt például az 1854-ben IX. Piusz pápa által kihirdetett szeplőtelen fogantatás dogmája. 1907-ben a lourdes-i jelenések emlékére rendelt el ünnepet február 11-ére X. Piusz pápa. Ugyanebben az időben, 1942-ben ajánlotta fel a világot Mária szeplőtelen szívének XII. Piusz pápa.

Templom és zarándokház

Láthatjuk, hogy a történelemben végigvonul és a mai napig virágzik a Szűzanya iránti tisztelet. Erről tanúskodnak zarándokhelyeink, amelyek hívők, gyógyulni vágyók sokaságát vonzzák a kegyhelyekre. Ezek közé tartozik az említett Máriagyűd is, melynek múltja, a rómaiak idejére nyúlik vissza, akiknek egyik forgalmas, Pécset Eszékkel összekötő útja a templomdomb alatt húzódott. Itt ágazott le egy út, a mai Vókányi-hegyek irányába. Ennél az elágazásnál csordogált az az üdítő vízforrás, mely máig működik. Sokan pihentek meg itt a templomdomb tövében, ahol a forrás mellett fatönkre állított Mária-szobor adott lelki megnyugvást. 896 körül Etu (Etel) kun fővezér fia, Eudu (Gyöd, Gyödö) foglalta el ezt a vidéket, és a forrás környékén vett szálláshelyet. Az ő nevéből lett a hely Gyöd-Jud- Gyüd, majd Máriagyűd. Szent István az 1000 körül Pécsváradra telepített bencés atyákra bízta ezt a területet, akik térítő útjukon 1006-ban megtalálták a kegyelettel körülvett Mária-szobrot. A Szűzanya iránti tisztelet kifejezése és erősítése érdekében kis, kőből épített kápolnácskát emeltek föléje. A hagyomány úgy tartja, hogy ezt beépítették a későbbi templom falába, s ma is látható a kegytemplomhoz csatlakozó Szent Mihály-kápolna jobb oldalán a csúcsíves bemélyedés. 1100 körül szenttrinitás bencés apátság megalapítása után, a szerzetesek vették át Gyűd gondozását. II. Géza király az akkor már ismert és látogatott kegyhelyen, hálából országos gondjainak sikeres megoldásáért, templomot építtetett 1148-ban. E templom falain belül helyezték el a kegyszobrot, mely az 1242-ben történt tatárdúlást szerencsésen megúszta. 1323-tól már a pécsi káptalanhoz tartozott a kegyhely, saját plébánossal rendelkezett. 1500 körül újra a bencés atyák látták el, akik időközben Siklósra települtek át. 1537-ben Perényi Péter siklósi várúr reformátussá lett, és 51 faluját - köztük Gyűdöt is - e vallásra vette. 1543-ban Siklóst megszállták a törökök, minek következtében a papok és szerzetesek elmenekültek. A templom először török mecset lett, majd a görögkeleti rácok kezébe került, később pedig ismét a reformátusok vették át. Ez idő alatt állapota megromlott, elnéptelenedett, a kegyszobor elveszett.

1687. augusztus 12-én szabadult fel a török megszállás alól a vidék. Ezt követően Siklósra ferences atyák, barátok települtek. Gyűdön egyre ismétlődő Mária-jelenések tartották izgalomban az embereket, akik kezdték visszakövetelni a templomot. 1689-ben I. Lipót császár utasítására Vechi, szigetvári várkapitány katonáival visszajuttatta a templomot a katolikusok kezére, és a barátok gondjaira bízta. 1698-ban Kaproncáról hoztak egy Mária-szobrot P. Králycsevics Tamás ferences atya vezetésével. Hat évvel később, 1704-ben a református Zana György és Sándor László kuruc vezérek fosztogatása elől a szobrot a siklósi várba vitték. Sajnos ez sem bizonyult megfelelő helynek, mivel az 1704. március 24-én betörő rácok a szobrot karddal megvagdalták. Benua Henrik jószágkormányzó a teljes tönkretételtől megmentve, Eszékre menekítette. A mai napig is ott van a ferences templomban.

1706-tól újabb rendkívüli jelek, jelenések buzdították a híveket, melyek láttán Nesselrod Ferenc pécsi megyés püspök 1713-ban a jelenleg is látható kegyszobrot adományozza a híveknek. 1784-ben finom ötvösmunkával készített ezüstpalástot helyeztek rá. 1739-ben a nagyszámú zarándokok miatt bővítették a templomot, valamint lerakták a ferences rendház alapjait, melyet három évvel később fel is szenteltek. 1746-tól kezdődően már Siklóstól elszakadva, önálló rendházként működött, és egyedül látta el a kegyhely gondozását.

1788 a fordulat éve volt. II. József császár bezáratta a kegyhelyet. Az ekkor készült jegyzőkönyvben 302 váratlan gyógyulás, 106 mankó, 1724 ezüst emléktárgy, arannyal, ezüsttel átszőtt miseruhák, kétmázsányi arany-ezüst tárgy szerepelt, melyek nagyobb részét elvitték.

Ezek után VII. Piusz pápa volt az, aki ismételten elismerte a kegyhelyet.

1835-ben megépült a gyóntató-udvar tíz gyóntatószékkel. 1860-ban elhelyezték a domboldalban a fájdalmas Szűzanya szobrát, amely ma is kedves helye a zarándokoknak. 1900-ban a századfordulóra és a magyarság 900 éves kereszténysége emlékére jubileumi feszületet állítottak fel a hegyen. A cinkkorpusz Kiss György szobrászművész alkotása. Szeptember 8-án 25-30 ezer hívő élén Hettyei Sámuel pécsi püspök gyalog zarándokolt ide és szentelte fel a feszületet. 1918-ban ismét közbeszólt a történelem, mivel hároméves szerb megszállás alá került Baranya megye. A megszállás megszűnésekor Zichy Gyula pécsi püspök szeptember 8-án hálaadó zarándoklatot vezetett, és felajánlotta a kegyszobron látható ezüstszívet.

A következő fordulat 1950-ben következett be, amikor megszüntették a szerzetesrendeket. A rendházból állami szociális otthon lett. Majd 1958-ban a gazdasági épületből ideiglenes plébániát alakítottak ki.

A templom belső terének felújítására 1964-ben került sor. A munkálatokat Papp László festőművész végezte. Nyolc évvel később kezdődött a templom külső és belső restaurálása, majd 1977-ben zarándok hívek adományaiból felépült az új plébániaház. A következő évben megindult a barokk oltárok teljes felújítása, aranyozása. Ugyancsak ebben az évben átépítették elektromos vezérlésűre az 1900-ban készült orgonát, rendbe tették a fájdalmas szobor környezetét. 1981-ben teljes felújítást végeztek a szabad tér épületein, valamint a kálváriadombon. 1991-ben szükségessé vált a templom és a tornyok tetőcseréje, 1993-ban kívülről, 1994-ben belülről festették ki a templomot. 1996-ban felújították a régi padlózatot, s így nyerte el a templom mostani formáját. A jelenlegi templom 37 méter hosszú, 22 méter magas és 14 méter széles. 820 fő befogadására alkalmas. Nagyobb ünnepek, búcsúk alkalmával sok esetben szűknek bizonyul ez a tér is, így amennyiben az időjárás engedi, a szabadtéri oltárnál mondják a szentmisét, ahol több ezer ember számára tudnak ülőhelyet biztosítani.

A máriagyűdi kegyhely Sarlós Boldogasszony oltalmát élvezi, búcsúnapja július 2-án van. Az egyházi év folyamán összesen öt nagy búcsút tartanak (pünkösd - roma zarándoklat, Szentháromság vasárnapja - horvátok búcsúja, Sarlós Boldogasszony - ifjúsági búcsú, Nagyboldogasszony - főbúcsú, Kisboldogasszony - főbúcsú, a németek búcsúja). Ezenkívül számos kisebb búcsúnap kötődik a különböző Mária-ünnepekhez.

Az egyházközségben működik rózsafüzér társulat, a neokatekumen-út közössége, valamint egy ifjúsági közösség. A negyvenhat lelket számláló rózsafüzér-társulat imádságának hagyományos, közösségi formáját éli a mai napig. Az ifjúsági közösség célja hitünk jobb megismerése, egymás támogatásán keresztül a keresztényi élet mind teljesebb megélése, fiatalok befogadása. Ezenkívül karitászcsoport tevékenykedik a plébánián, melyben hat fő segíti rendszeresen a szegényeket élelmiszer- és ruházati adományokkal.

Csibi Imre, Máriagyűd plébánosa aktív evangelizációs munkájával, az emberek iránti nyitottságával őrzi e kegyhely hivatását, a Szűzanya iránti tisztelet egyre erősödő jelenlétét. Pasztorációs munkájával hatékonyan fogja össze az egyházközség minden hívőjét. Az egyházi év különböző időszakaiban - a meghirdetett búcsúnapokon kívül - számos hitéleti programnak ad helyet a templom, melyek mindegyike újabb és újabb lelkek megszólítására törekszik. Polgár Péter, a templom kántora és egyben karnagya, aki a szolgálatot teljesítő szkólákat is vezeti, gyakran szervez zenés áhítatot az elmélyülés, az ünnepi készülődés hatékonyabbá tételére.

Imáinkkal és elkötelezettségünkkel segítsük az egyházmegye ezeréves jubileumára való felkészülést, hogy ezáltal tartalmat és mélységet kapjunk és adjunk embertársainknak!

Fazekas Orsolya

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu