|
|
Bíró László püspök a gyarapodó Famíliáról Az Új Ember családoknak szóló magazinja, a Família tizenhat oldalas egyházmegyei melléklettel bővült. A püspöki kar családreferensét arról kérdeztük, milyennek látja a megújuló, gyarapodó Famíliát.
Örülök annak, hogy a Família címet viselő magazin, nevéhez híven egy nagy családot igyekszik formálni az egész ország katolikus hívő közösségéből, azáltal, hogy a különböző egyházmegyéket megszólítja, mintegy kerekasztalhoz ülteti, és tanúságtételre hívja az egyes egyházmegyéket, hogy osszák meg az ország hívő népével mindazt, amit Isten művel közöttük. Valamikor a tanúságtétel hozzátartozott a keresztény magatartáshoz. Valamikor nem volt annyira individuális a kereszténység, mint ahogy ma éljük azt. Ma szeretünk magunkba zárkózni, Isten és az ember intimitását megélni, és elfelejtjük azt, amit a Szentatya annyiszor hangoztat: "Olyan mértékben lehetek egy Krisztussal, a Fővel, amilyen mértékben egy vagyok az ő testével, az egyházzal. Nem szabad elzárkóznunk egymástól..." Amikor a Família újság fölvállalja, hogy megszólítja az egyes egyházmegyéket, akkor tanúságtételre hívja őket, és tanúságtételre tanít bennünket, mindannyiunkat. Tanúságot tenni igazában nem magunkról beszélést jelent, hanem Isten tetteinek megosztását. Ahogyan az új, februári Famíliát átlapoztam, úgy éreztem, nagyon sokszor sikerült ez az elképzelés: megosztani Isten tetteit, amit az egyes egyházmegyékben vagy mozgalmakban végbevisz. A karizmák nem arra vannak, hogy versenyeztessük őket egymással. A karizmák - ahogy a Szentatya írja egy helyütt - egymásra utalt ajándékai Istennek: azok nem szemben állnak, hanem kölcsönösen kiegészítik egymást és építik az egységet. Ha a Família újság segítségével sikerül megismernünk egymás ajándékait, akkor a magyar egyház még egységesebb lesz. Meg kell tanulnunk örülni egymás örömeinek. Mondják, hogy a magyar nyelvben sokkal több szó van az együttérzésre, mint az együtt örvendezésre. Sokszor egymás ajándékainak nem örülni szoktunk, hanem az ajándék irigykedést vált ki belőlünk. Ezért mondják, hogy egyszerűbb részvétet kívánni, mint gratulálni. Én bízom abban, hogy a magyar egyház arculata formálódik azáltal, hogy megismerjük egymás ajándékait, egymás karizmáit, hogy megtanulunk örülni egymás örömének. Jó lenne, ha tudnánk tanulni egymástól, miközben örülünk egymás ajándékainak, miközben megtanulunk egy valamikor nagyon mindennapi keresztény műfajt, a tanúságtételt, miközben megtanulunk osztozkodni Isten ajándékain. p-s
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||