|
|
Így is lehet... Egy szociális elkötelezettségű vállalkozó Nemrégiben ünnepelték a keresztény társadalmi-gazdasági tanítás gyakorlati megvalósításában követendő példát felmutató német üzletember, Karl Kübel 95. születésnapját. A kilencgyermekes duisburgi asztalosmester nyolcadik gyermeke kereskedelmi szakképzettséget szerzett, s már 23 évesen önállósította magát, miután megalapította az egyszerű és praktikus bútorokat készítő bútorgyárat. A nagycsaládosok szegénységét megtapasztalva, a neveltetéséből adódó szociális érzékenysége 1973-ra gyakorlati tetté érlelődött. Eladta gyárát, s ellenértékét (magánvagyonával együtt mintegy 72 millió márkát) alapítványba fektette (Karl Kübel Stiftung). Az alapítvány azóta a "gazdag emberek" által is megélhető tevékeny szeretet sokakat mozgósító, "mellesleg" kiemelt társadalmi hasznossággal bíró példájává lett. A segélyprogramok száma szinte megszámlálhatatlan: a még gyárosként alapított "3K-Senioren Kreis" gyára öregjeit és nyugdíjasait támogatta, az általa finanszírozott sok-sok (akár egyetemi szintű) továbbképzés hallgatói mint családsegítők, gyermekintézmény-vezetők vagy mint a harmadik világ fejlesztési projektjeiben munkálkodók hasznosították ismereteiket. De óvodákat és iskolákat is alapított, sőt Spielerei néven egy játszóházat, illetve játékkölcsönzőt is. A korábbi tanzániai és afganisztáni önsegítő alapítványait a konkrét mezőgazdasági-területfejlesztési projektek finanszírozása váltotta fel, főként Indiában és a Fülöp-szigeteken. Külön figyelemre méltó a Fülöp-szigetek Negros Occidental nevű tartományának "vidékfejlesztése" során az őslakos parasztok földhöz juttatását célzó kezdeményezése. Az itteni nagyfokú tőkekoncentráció miatt az egyre csökkenő számú nagybirtokosréteggel kisbirtokosok és nincstelenek tömegei állnak szemben, és ez azért égbe kiáltóan igazságtalan, mert tömegeket akadályoz meg abban, hogy részt vegyenek a termelésben, s kielégítsék családjaik szükségleteit, ráadásul e potenciális földművesréteg gyakran spekulációk áldozatává válik. A "Szolidaritás a névtelenekkel" elnevezésű nagyszabású program keretében a faluközösségek olyan technológiához jutottak, amely bőségesebb termést tett lehetővé, a lakosságot pedig szövetkezésre ösztönzi, ami a "névtelenek" együvé tartozásának tudatát, az emberek közösséggé formálódását erősíti. Kübel valamennyi segélyprogramjának középpontjában mindig a közösség erősítése, a család és a gyermek védelme állt. E programok sajátsága, hogy az érintetteket is aktivizálják. Jó példa erre az immár egyesült Németország keleti tartományaiban életre hívott dhf-Siedlungen nevű gyermek-, illetve családbarát lakásépítési vállalkozás támogatása, melynek célja az eddigi lélektelen, sokszor természetellenes épületek családi életre alkalmas meleg otthonokkal való felváltása. Eddig mintegy száz településen körülbelül 5000 lakás épült. E programok mellett egyéb akciókra is sor kerül, mint például 2000-ben a koszovói árvák megsegítésére, vagy most a szökőár kárainak mérséklésére. S hogy vonzóereje van a jó célra befektetett tőkének, azt az is bizonyítja, hogy az alapítvány harminc év óta működik, s a "tőkeemelés" is folytonos, hiszen a jó célt látva más intézmények (például bankok vagy legutóbb az egykori bútorgyár jogutódja) komoly befizetéseket eszközölnek. Lám, így is lehet. Szende Ákos
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||