|
|
Szólj hozzá! Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is. A hónap témája: Dobjuk ki a tévét a lakásból? Ha bekapcsoljuk a tévét vagy olvassuk a Jelenések Könyvét, ugyanazokat a képeket találjuk, a különbség csak annyi, hogy mi tudunk arról, hogy eljön az idő, amikor "a föld kereskedői is siratják és gyászolják (Babilont), mert senki sem veszi meg többé áruikat"(Jel 18.11). Bűnbánat tévézés közben és főleg helyett! Kabai Gábor A tévét nézve elfelejtettünk olvasni, elfelejtettünk gondolkodni, saját véleményt alkotni, így átvesszük mások véleményét, amit tovább is adunk. A gyerekek legjobb barátja a tévé, ami csak erőszakot és durvaságot közvetít, ettől ingerlékenyek és fáradtak lesznek. A tévé képernyőjére kéne ragasztani egy cetlit: FIGYELEM, AZ EGÉSZSÉGRE ÁRTALMAS! Gallov Rita A kereskedelmi tévécsatornák - nézettségük érdekében - egymást túllicitálva minél nagyobb szenzáció bemutatására törekszenek. A valóságshow-k világa az Isten képére teremtett ember méltóságának teljes sárba tiprásáról szól - mások szórakoztatására. A régi gladiátorharcok modern formája ez... És sok ember vevő rá! Lelkesedik a parajelenségekért, kártyát vet, jósoltat, élvezi a Harry Potter vagy a Gyűrűk ura mágikus világát, csak egy dolgot tart hihetetlennek és elfogadhatatlannak, Jézus Krisztus tanítását. Mert az elkötelezettséget jelent, egy másfajta értékrendet és életformát. Azért vannak példák az értelmes televíziózásra is. Az élet realitása számtalan értéket kínál. Nem kidobni kell a televíziót, csak a helyére tenni. Mennyire kellene a katolikus rádió mellett egy ugyanilyen szellemiségű televízió, hiszen nagyon sok ember fogékony az értékekre, valójában az Istenre! B. Böde Beáta Igen. Én mindenképpen kidobnám az összeset: itt van láb alatt három az előszobában, kettő a zongora alatt, az íróasztalomhoz ülve egybe mindig a térdem verem. A számítógép fölötti polcon is terpeszkedik egy, ami ha be van kapcsolva mindkét szerkezet, kiveri a biztosítékot; a férjem rezidenciája pedig legalább húsz doboz televízióval van tele. Talán még normálisak vagyunk, elárulom: a kedves párom tévészerelő. A rozzant, vagy még, vagy már működőképes elektromos víziók nem a mi tulajdonunk, legalábbis nem az enyémek - néha a szerelő úr kap "alkatrésznek még jó", általában nagyméretű szörnyeteget -, sajnos nem dobhatom ki más illetőségét. Abból a lakásomból, ami már egyre kevésbé az, mármint hogy sajátnak és hogy lakásnak nevezhető volna - mert szép lassan a lakást dobjuk ki a tévék miatt. Segítség! Tele vagyok vízióval! -pa-
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||