Szentírás-magyarázat

Kísértések

Nagyböjt 1. vasárnapja - Mt 4,1-11

Az evangélium talán "legmerészebb" története az, amely Jézus megkísértéséről szól. Mindenképpen történeti ténynek kell tekintenünk Jézus megkísértését, mivel ilyen történetet biztosan nem találtak volna ki a személyéért lelkesedő apostolok, s a Jézus isteni személyét oly szenvedélyesen védő keresztény atyák pedig nem engedték volna meg, hogy a népies mesék világából ilyen történetet beemeljenek a kánoni evangéliumba. A fő kérdés persze az: mi a történetben szereplő kísértések lényege?

Ha jól megfigyeljük, láthatjuk: a konfliktus gyökere Jézus messiási elképzelései és a hagyományos, a népies messiási elképzelések között feszülő ellentétekben keresendő.

Keresztelő János is ítélő, büntető Messiásról beszélt a zsidóknak (Mt 3,7), Jézus lelkében azonban a Szentlélek hatására más elhatározások érlelődtek meg messiási küldetése lényegéről. Ő a vigasztaló és a szabadító messiás-képet fogadta el (Iz 7,14), és a másokért szenvedő messiás- szerepet fogja vállalni küldetése során (Iz 53,7-8). Ezek az elképzelések azonban nem szerepeltek az akkori köztudatban oly erősen élő elképzelések között. Jézus benső konfliktusa tehát abban állt: vajon a Szentlélek vezetésével jól ismerte-e fel messiási küldetését? Vajon nem volna-e jobb a hatalomhoz társulni, a félelmetes közbeavatkozó látványos képével bűnbánatra és megtérésre hangolni követőit?

Úgy tűnik, ebben a történetben valóban Jézus és a sátán látványos összecsapásáról, van szó. A sátánt ez a történet személynek tünteti fel, és a Biblia más helyein is így beszél róla, annak ellenére, hogy kétségtelenül Istennek alárendelt személyről van szó. A modern teológiában azonban sokan gondolják úgy, hogy mivel a sátán személyét mitikus köntösben mutatja be a Biblia és ennek nyomán a középkori irodalom is, ebből következik az, hogy manapság sokan nem veszik komolyan a sátán személyét.

Ezt a történetet viszont azért közlik az evangéliumok, mert az egyháznak mindig veszélyes kísértése volt a hatalom, a hírnév és az anyagi javak bősége. Mindig úgy nézett ki, hogy aki a hatalom ígéretét tudja felajánlani az embereknek, az - tegye bár akármilyen aljas megfontolásból - rövid távon biztosan sok követőre fog találni. De sok vezető döbbent már rá arra a keserű igazságra, hogy azok az emberek, akik egyéni hatalomvágyból, vagy hírnévre törekedve, esetleg pusztán a könnyű pénz reményében követték őt, azok hamar elpártolnak alkalmi vezetőjüktől. Sőt, az is tapasztalati tény, hogy azok az emberek alkottak igazán nagyot az emberiség számára, akik túl tudták tenni magukat az imént felsorolt kísértéseken. Jézus mondása ma is igaz: nem szolgálhatunk egyszerre az Istennek és a mammonnak, vagyis a pénznek (Mt 6,24).

A nagyböjt elején érdemes szembesülni lelkünk belső indulataival. Miféle vágyak mozgatják cselekedeteinket: a pénz, a hatalom vagy a hírnév megszerzésének vágya? Ez a három cél Jézus megkísértése történetének tanúsága szerint biztosan nem messiási. Jézus mindhármat kategorikusan megtagadta. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy még a legbensőbb tanítványi körében is csak halála és feltámadása után vált világossá ennek a történetnek a mondandója, hogy pénzzel, hatalommal és hírnévvel senkit sem lehet megváltani.

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu