LITURGIA

Dicséret, kérés és közbenjárás

(Az imaórák liturgiája 4.)

Az imaórák liturgiájának jellegzetességeit hosszan kifejti a bevezető. Folytatva az előző részeket, a zsolozsma az Istennek bemutatott dicséret, amelyben részt vesz a mennyei egyház is. A zsolozsmában tökéletesen megvalósul a liturgia, amely nem más, mint a Főnek és a tagoknak közös istentisztelete. A Fő, maga Krisztus, aki az Újszövetség főpapja, aki a maga személyében mutatja be az áldozatot. Azonban a zsolozsmánál a dicséret áldozatáról beszélünk, amely különbözik Urunk egyetlen, örök érvényű keresztáldozatától. Jézus nem hagyott kétséget afelől, hogy az imádságot is nagyon fontosnak tartja. Felszólítja tanítványait is, hogy szünet nélkül imádkozzanak.

Az egyház, mint a vőlegényhez beszélő jegyes szól az Úrhoz, és együtt fordulnak az Atyához. Így, akiknek feladatuk a zsolozsma végzése, szent szolgálatukkal állnak Isten trónja előtt. Szinte megszűnik az időbeliség, és a mennyei istendicsérők kórusának tagjainak érezhetjük magunkat. Már itt, a földön is megélhetjük a nagy egyetemességet, amely minden korlátot, akadályt eltávolít. Így valósul meg az egyetlen egyház.

A próféták már előre meglátták a mennyei liturgiát, amelyben az örök fényesség, az állandó nappal valósul meg. Leomlanak a korlátok, és megérezzük előízét annak a mennyei liturgiának, amelynek egykor majd részesei leszünk.

Az egyház imádságában előterjeszti a kéréseit is a Mennyei Atyának. De ezt Mindig Krisztus által teszi. Így Urunktól megerősítve terjeszti elő, és a hatékonyságáról is meg van győződve. Azok pedig, akiknek a zsolozsma végzése szolgálatukhoz tartozik, közbenjárnak a rájuk bízottakért, mint a felszentelt személyek és a szerzetesek.

Ma nagyböjt első vasárnapja van. Ha a zsolozsma szövegeit tanulmányozzuk, lépten-nyomon megtaláljuk az evangélium eseményeire való számos utalást. Az evangélium Urunk megkísértésének történetét mondja el. Az antifónák, a zsoltárokat, a Szűzanya és Zakariás énekét keretező rövid kis versek az evangéliumból veszik gondolatukat.

Az egyes imaórákra a himnuszok hangolnak bennünket. Mindegyik - más és más hangsúllyal - a bűnbánó lelkületre és annak gyakorlataira szólít fel. A zsoltárok első hét vasárnapjának zsoltárai, de az antifónák a Megváltó személyét, a megváltás művét állítják az imádkozók elé, de figyelmeztetnek arra, hogy az áldozatos élet mindenkinek feladata. Ebben erősít meg a Szent Ágoston írásaiból vett olvasmány, valamint a reggeli és esti dicséretben lévő fohászok. Így ébreszti fel szívünkben a vágyat az új élet után.

Ha a zsolozsmának akár csak egy részét is elvégezzük egyedül vagy közösségben, megérezzük, hogy annak minden része előkészít, és hozzásegít húsvét méltó megünneplésére.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu