|
|
Sík Sándor Vigilia Vigilia: virrasztás. Virrasztók vagyunk, úgy érezzük, mi, akik e szemle hasábjain akarunk szólni testvéreinkhez. A virrasztó az éjszakában virraszt. Mi is éjszakában állunk. Körülöttünk a történelem sötétsége, egy nagy világ-átalakulás káosza, az éjfélen már túl, de a hajnalon még innen: derengés előtti szürkület. A csillagok már fázva bújnak el, a nap még csak sejlik a látóhatár alatt. De mi még lelkünk szemhártyáján őrizzük a csillagok képét, és éber szenvedéllyel várjuk, tudjuk, hívjuk a kelendő Napot. Virrasztunk, de nem egyedül. A virraszt ige többes számú alanyt kíván maga mellé. Egyedül csak az virraszt, aki kénytelenségből teszi. Akiket lelkük parancsa, akiket egy meglátott cél ihlete tart ébren, azok az éjszakában hamar felismerik testvéri célok virrasztóit, és közös tűz köré húzódnak. Mi is együtt virrasztunk közelebbi és távolabbi testvérekkel... [...] Mi katolikusok vagyunk, azaz egyetemesek; nem rész; hanem egész. Nem egy a többi közt, értője és testvére, áthatója és kovásza kell lennünk mindennek. Mi akarunk és tudunk megérteni mindent, azt is, ami bennünket nem ért. Szeretnünk kell és szeretni akarunk mindenkit, azt is, aki bennünket nem szeret. Nekünk lehetnek ellenségeink, de mi nem vagyunk ellenségei senkinek. Mindenkit hívunk és mindenkihez van mondanivalónk: "minden népeknek" szól a küldetésünk. Ezért nem képzelhető katolikusellenesebb valami, mint visszahúzódni a gettóba - még ha ezt a gettót sekrestyének vagy templomnak, katolikus egyesületi életnek vagy katolikus irodalomnak hívják is. Parancsunk van rá, hogy "amit fülünkkel hallottunk, a háztetőkről hirdessük". A vigilia egyházi értelme: szent előkészület, böjttel, imával, virrasztással egy nagy ünnepre. Nekünk a vigilia nem profán virrasztás. Aki parancsot adott rá, ezekkel a szavakkal adta: "vigilate et orate - ébren legyetek és imádkozzatok". A mi vigiliánk mindenképpen szent dolog. (1946)
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||