|
|
Homíliavázlat Megtalált emberek vagyunk! Nagyböjt van, az Istennel megélt, megszentelt időnek intenzív időszaka. A szent negyven nap az intenzív istenkeresés ideje, amikor fokozottan is vágyódunk utána, és keressük őt. A mai olvasmány utolsó mondata után a Szentírásban azt olvassuk, hogy az ősbűn elkövetése után az ember és felesége elrejtőztek a kert fái közé. Isten az ember keresésére indult: "Ádám, hol vagy? Hová bújtál előlem?" Azóta mondhatjuk, hogy nem istenkereső, hanem inkább Istentől megtalált emberek vagyunk.
Egy-egy elesés, bűn után oly sok ember elbújik az Úr elől a "kert" fái közé. Inkább tagadja, inkább nem imádkozik, nem megy gyónni, csak ne kelljen találkoznia, szembenéznie vele. Az Úr azonban a keresésére indul. - Megtalált emberek vagyunk! Isten folyamatosan közeledik felém, hogy hazavigyen az atyai házba. Nem önzésből, hanem mert nekem ott van a legjobb helyem. Ő mindennap arcának egy új fényét akarja megmutatni nekem, és válaszommal, igenemmel mindennap újrateremti a földet. Az első bűn azzal kezdődik, hogy az asszony szóba áll a kísértővel. Beszélget vele. A sátán természete, hogy akkor is hazudik, ha kérdez. A kísértővel csak annyira elegyedhetünk szóba, amennyire Jézus tette a mai evangéliumban: "Távozz, sátán!" Szent Ágoston szerint a sátán láncos kutya, aki csak abba tud belemarni, aki közel megy hozzá, és szóba áll vele. A mai evangélium tanítása, hogy a sátánhoz csak egy módon viszonyulhatok, hogy teljes határozottsággal visszautasítom. Mihelyt engedek, akár egy hajszálnyit is, az ellenség győzött. A kísértő csúsztatással kérdezi az asszonyt, majd a legnagyobb hazugságát mondja, mely ezen a földön valaha is elhangzott: hogy a minket végtelen irgalommal, gyengédséggel szerető Atya nem jó, hanem gonosz és féltékeny az emberre, és megfosztani igyekszik őt örömétől. - Nincs új a nap alatt: ez a hazugság ma ugyanúgy gyakorta elhangzik, mint az első bűn elkövetésekor. Jegyeskurzusokon tanítjuk, hogy egy döntés nem elég egy életre! Újra és újra dönteni kell a házastárs mellett: "Szeretlek, nem tudok, és nem akarok nélküled élni!" Ugyanerre a határozott, nap mint nap megújított döntésre van szükségünk hitünkben is. Újra és újra nemet kell mondanunk a kísértőre, és megvallanunk Jézusnak: "Uram, szeretlek, és nem tudok, nem akarok nélküled élni." Ahogy Lisieux-i Szent Teréz mondja: "Hátat fordítok ellenfelemnek, Jézushoz futok, és megvallom neki, van mennyország." Nagyböjt első vasárnapja ezzel a határozottsággal indítson el a szent negyven nap útjára, hogy ebben a megszentelt időben mi magunk is szentté váljunk. Gáspár István
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||