Filmajánló

Kóristák

Soha ne mondd, hogy soha! Mindig lehet valamit tenni.

Bizonyára sokan emlékeznek a kilencvenes évek elején készült gyönyörű filmre, a Holt Költők Társaságára. Hoszszú ideje nem láttam már olyan filmet, amely témájában, hangulatában, szépségében hasonlítható lett volna hozzá.

Christophe Barratier francia filmrendezőnek sikerült újra megragadni a csodát. A Kóristák című film szép film. Lehetne még sorolni a jelzőket: elgondolkodtató, megható, szomorú, fájdalmas, olykor nevettetően kedves alkotás. A legérvényesebb jelző mégis ez: egyszerűen szép. Nem akar provokálni, sem túlzott didaktikával magyarázni. Helyes arányaival ezért elmerészkedhet addig a pontig is, amit más esetben talán hatásvadásznak találnánk. De itt nincs szó ilyesmiről. Azt hiszem, ez az a pont minden valódi alkotás esetében, mely megméri az adott művet. Az ilyen jellegű témánál a kérdés mindig ez: meri-e vállalni az alkotó az érzelmek legmagasabb vagy legmélyebb fokát? És vajon el tudja-e érni azokat úgy, hogy műve kristályos szépségűvé váljon, s ne bukjon le a giccs világába? A rendező vállalta ezeket a pontokat. S nem túlzok, ha azt mondom, a néző valódi kristálygömböt kap ajándékba.

De mi is a téma? A bölcs és okos szeretet hatalma, a művészet emberformáló ereje, a látszólag kisemberek hatalmas, életmentő tettei. Ez mind együtt.

A helyszín a második világháborút követő évek Franciaországa, ahol egy Isten háta mögötti nevelőintézetben árva vagy nehéz sorban élő szülők gyermekei élnek. Az akció-reakció elvén működő intézmény kis lakói dühödt és reménytelen harcot vívnak az igazgató elveivel, aki kitörési kísérleteiket újabb és újabb megtorlásokkal töri le.

A negyvenes éveiben járó új nevelőtanár, aki zenetanár is egyben, ebbe a sivár világba csöppen bele. Félelmei és kudarcai az első időkben saját magát is megijesztik. S miután eléri a teljes reménytelenség utolsó hulláma, kimondja az életben maradás titkát: Soha ne mondd, hogy soha! Mindig lehet valamit tenni! Az "elvetemült", "megátalkodott" és "bűnöző hajlamú" gyerekekből kórust szervez, közösséget formál. Szívükhöz utat talál. Olyan csodát tesz, amely életre kel és folytatódni képes nélküle is. Azt a kincset teremti meg, melynek létezése erősebb minden veszteségnél, melynek fénye és melege elolvaszt minden hideg megaláztatást.

(Christophe Barratier: Kóristák, 2003)

Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu