A szökőár lelki terhei

Magyar segítség a Srí Lanka-i áldozatoknak

A délkelet-ázsiai szökőár döbbenetes pusztításáról a kényelmes távolból is sokkoló híreket hallhattunk-láthattunk az elmúlt hetekben. Ugyanakkor mindaz, ami hozzánk puszta adatként, valójában felfoghatatlan, tömeges emberhalálról és végeláthatatlan anyagi pusztulásról szóló információként jut el, az ott személyes tragédiák beláthatatlan szövevénye, olyan borzalmas traumák sorozata, amelyek súlya - különböző mértékben - egész életükben nyomhatja az áldozatok lelkét.

Gondoljunk csak egy szemünk láttára történő halálos közlekedési balesetre, melynek egyetlen áldozata van. Egy ember egyik pillanatról a másikra, váratlanul, a búcsú, a felkészülés, kapcsolatai, dolgai elrendezésének esélye nélkül távozik el a földi életből. Nemegyszer sokáig nyomaszt minket egy ilyen, kívülállóként végigszemlélt tragikus esemény emléke is. Az pedig szinte elképzelhetetlen számunkra - különösen azoknak, akik a második világháború kataklizmája után születtek -, mit élhetnek meg azok az emberek, akik néhány perc alatt akár egész családjukat, szeretteiket, ismerőseik nagy részét, otthonukat, mindenüket elveszítették.

Amint sok más tragédia esetében, úgy a délkelet-ázsiai események után is szükség van arra, hogy - amennyire a körülmények lehetővé teszik - szakemberek segítsék a traumák feldolgozását. Emberpróbáló szolgálat részt venni az életben maradt áldozatok lelki terheinek könnyítésében. Aki erre vállalkozik, tudja: bárhová néz, gyász, testi és lelki sebek, árvaság, nyomorúság fogadja őt. Ilyen körülmények között kell jelen lenni, az emberek mellé állni, hogy az életüket derékba törő krízisen megkíséreljék átsegíteni őket. Erre a misszióra vállalkoznak most a Katolikus Karitász munkatársai. Tízen utaznak Srí Lankára január 26-án, hogy egy hónapig a természeti katasztrófa sújtotta terület lakóinak lelki segítségére legyenek. Egyben állapotfelmérést is végeznek, hogy milyen további támogatásra van még szükség a helyszínen. A kis csapat vezetője Faragó Artúr váci kórházlelkész. Munkatársai között van mentő szakorvos, pszichológus, pszichiáter, mentőápoló és ápolónővér. Velük tart Vanek Sylvia szalvátor nővér is, aki korábban két évig szolgált Srí Lankán. Ő folyamatosan kapcsolatban áll rendtársaival, akik az egész országban működnek - a kormánnyal szemben álló erők által ellenőrzött északi régióban is.

A csoport pontos feladata természetesen a helyszínen tisztázódik. Utazásukat mindenesetre alapos helyismereti és "technikai" felkészülés előzi meg: ennek része a tagok beoltása a fertőző betegségek megelőzésére. (Orvos is elsősorban azért megy a csapattal, hogy biztosítsa társai egészségét, erőnlétét. Az áldozatok egészségügyi ellátását már a kezdetektől számos csoport végzi.) A misszióban részt vevő pszichológusok - mondja Faragó Artúr - többek között csoportfoglalkozásokkal készülnek, valamint olyan játékokkal, amelyek terápiás módszerként segíthetik a gyerekeket az őket ért tragédia feldolgozásában, s adott esetben a helyi nyelv ismerete nélkül is lehetővé teszik, hogy eredményesen kommunikáljanak az emberekkel. A missziós csapatot úgy látják el, hogy bárhová könnyen eljuthassanak, tehát sátraikat, felszerelésüket mindig magukkal viszik, hogy a helyiek rendelkezésére tudjanak állni.

A Katolikus Karitász főtitkára, Adányi László kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy a misszió terve a Caritas Internationalis tagszervezetei által rendszeresen tartott telefonkonferenciák nyomán bontakozott ki. Ezeken a megbeszéléseken tisztázódik ugyanis, hogy hol milyen segítségre van szükség, és egy-egy tagország milyen módon tud részt venni a munkában. Mivel a lelkigondozás feladata eddig még nem került sorra, a magyar Katolikus Karitász erre vállalkozott, egyelőre Srí Lankán. A rendelkezésre álló anyagiak döntik el, lesz-e mód más területeken is hasonló misszió vállalására. A most kiutazó csoport egy hónap múlva mindenképpen visszatér Magyarországra, hiszen az ő lelki terhelődésükre is gondolni kell, de az bizonyos, hogy lelkigondozói segítségre hosszú távon is szükség lesz a szökőár sújtotta országokban.

A terület lakóinak új élete a testi, lelki és anyagi romokon kezdődhet el. A helyzet még messze van attól, hogy újjáépítésről lehetne beszélni. Idő kell ahhoz, míg az érintett országok csakugyan magukhoz térhetnek a tragédiából, és az ott élők elképzeléseinek, igényeinek, kultúrájának megfelelően elkezdődhet a rehabilitáció, természetesen további külső segítséggel.

Szigeti László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu