A lehetőség, amivel élnünk kell

Egyház a társadalomban az elmúlt tizenöt évben

Az írástudók felelősségével...

A fordulat évében, 1989-ben alapított, egyesületi formában működő szervezetünk, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) hetvenöt helyi csoportjával és a mintegy hatezer lelket számláló tagságával napjainkban a legnagyobb hazai keresztény civil szervezetnek számít. Tapasztalatunk szerint véleménynyilvánításunk, közéleti aktivitásunk komolyan képes befolyásolni az adott társadalmi közeg szellemi és lelki folyamatait. Arra törekszünk, hogy megnöveljük erőnket a nagypolitika befolyásolására is. Annak a demonstrációnak például, amely az egyházi iskolák ügyében megvalósult, nagy szerepe volt a KÉSZ-nek. Előadás-sorozatainkkal, szabadegyetemeinkkel, kerekasztalvitáinkkal, közéleti szerepvállalásunkkal, erkölcsi kérdésekben való megnyilatkozásainkkal, politikai fórumainkkal és a JEL című kulturális és spirituális folyóiratunkkal azokat az embertársainkat szólítjuk meg, akik valóban élik az írástudók felelősségét.

A "krisztusi emberré" válás segítése mellett szívügyünk a magyarság létének és önbecsülésének támogatása is, ezért intenzív kapcsolatot ápolunk felvidéki, délvidéki és erdélyi magyar testvéreinkkel. Ambivalens kérdés az állam és az egyház szétválasztása, ugyanis mindkét félnek saját kompetenciával, egyedi gyakorlati szerepvállalással kell rendelkeznie a maga területén. Ugyanakkor a felvilágosodás óta látjuk azt a rettenetesen kártékony tendenciát, hogy az állam el akarja választani az egyházat az Evangéliumtól és Istentől: azaz éket akar verni a társadalom tagjai és az egyház közé. Ez a szekularizációs folyamat mára eljutott a nyilvánvaló dekadenciához, amely a jóléti társadalmakban mindenütt megmutatkozik. Minduntalan fölvetődik a kérdés, vajon az egyház politizálhat-e. Határozott álláspontom, hogy az egyháznak bele kell szólnia a közösségi folyamatokba: társadalomkritikával élve és pozitív alternatívát mutatva kötelező véleményt nyilvánítania a körülötte zajló tendenciákról. Egyúttal markánsan vissza kell utasítania a katolikus hívők és a papság másodrendű állampolgárként való kezelését. A keresztény értelmiségnek pedig - különösen az Evangélium alapján - választ kell tudni adnia az aktuális kérdésekre, amelyek az egyén javát, jólétét és végső soron az üdvösségét érintik.

Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke

Modern és szakszerű felsőoktatás

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemről

Az 1989-es változásokat követően új lehetőségek nyíltak meg az egyházi felsőoktatás előtt. A Pázmány Péter bíboros által 1635-ben alapított nagyszombati egyetem - mely 1777-ben először Budára, majd 1784-ben Pestre költözött - jogfolytonosságát az 1950-es államosítást követően a Hittudományi Akadémia biztosította. 1992. január 30-án a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megalapította a Bölcsészettudományi Kart is az Akadémiából létrehozott Hittudományi Kar mellé, s ezzel létrejött a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Az egyetem első rektora dr. Gál Ferenc lett. 1995-ben az előző két karhoz a Jog- és Államtudományi Kar, 1996-ban pedig a Hittudományi Kar keretében a Kánonjogi Posztgraduális Intézet kapcsolódott. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1998-ban alapította az Információs Technológiai Kart, melyet a Magyar Akkreditációs Bizottság 2000 decemberében fogadott el, műszaki informatika szakán pedig az oktatás 2001 szeptemberében indult el. 1999. március 25-én a Katolikus Nevelés Kongregációja határozatával az egyetem szentszéki alapításúvá vált, és tagja lett a világban meglévő katolikus felsőoktatási intézmények közt működő ötvenkét katolikus egyetem szövetségének.

Tizenhárom év alatt a Magyarországon és külföldön egyaránt tudományos sikereket elérő új katolikus egyetemen hatszáz professzor tanít és nyolcezer-ötszáz hallgató tanul. A Bölcsészettudományi Kar a piliscsabai campus területén, a három másik kar pedig Budapesten található. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem várja hallgatói sorába mindazokat, akik igényes, modern és szakszerű oktatásban kívánnak részesülni.

Kránitz Mihály

"Kitartásunkkal erősödhetett az egyházi iskolák helyzete"

A dabas-sári Szent János Katolikus Általános Iskoláról

1990-ben nem akartuk elhinni, hogy negyven év után szabadon működik majd az egyház - emlékszik vissza Pásztor Győző, Dabas-Sári plébánosa. 1993-at írtunk, amikor elkezdtük az iskola szervezését. Az önkormányzat és a helyi egyházközség között jött létre megállapodás, hogy megkapunk egy önkormányzati tulajdonú épületet negyven évre. Ekkor hangzott el Horn Gyulától, hogy sokallja az egyházi oktatási intézményeket. Tapasztaltuk, hogy országos szinten próbálják megtorpedózni az egyházi iskolák további létrehozását. Ezt nem a szülők vagy a közvélemény, hanem politikai erők irányították. Olyan hangulatot éreztünk, hogy legyen elég a "kirakatkereszténység", átütő erejű társadalmi réteggé ne váljon.

1993 őszén elkezdték a pereket, feljelentettek minket. Nyertünk, többször fellebbeztek, újra nyertünk. Ezután a legnagyobb problémát a hazugságok ütötte sebek jelentették, a hitelrontás. Megindult, politikai erők által irányítottan, egy rágalomhadjárat a sajtóban, megfélemlítés a szülők felé. Ez az agitáció hatásos volt, és sok szülő megrémült. A marxista eszméken nevelkedett, a vallásokat nem értékelő pedagógusok szintén támadták a szülőket, félve attól, hogy ők nem maradhatnak majd meg az egyházi iskolában. Pedig én kijelentettem, hogy minden tanárt szeretettel fogadunk.

Az egyházi törvénykönyv 798. kánonja kimondja: a szülők bízzák gyermekeiket olyan iskolákra, melyekben gondoskodnak a katolikus nevelésről. Ha nincs olyan iskola, amelyben a nevelést keresztény szellem járja át - szól a 802. kánon -, a megyés püspök feladata, hogy ilyenek alapításáról gondoskodjék. Ezt meg is tette 1993-ban Keszthelyi Ferenc volt megyés püspök. Az iskola eddigi igazgatóinak, Kilincsányi Tamásnak és Balogh Máriának is nagyon sokat köszönhetnek az itt élő keresztények, és persze azoknak az ügyvédeknek is, akik segítettek minket szakmai tudásukkal. És közben kialakult egy csapat, szülőkből és buzgó hívekből, akik dolgoznak az iskoláért.

Az egyházi iskolákban a szülők lelkiismerete szerinti vallási, erkölcsi nevelést kaphatnak a gyerekek. Azt is észrevettem, hogy már a szülők ez irányú lelkiismerete sokaknál hiányos volt. A mögöttük lévő negyven év kilúgozta a vallásosságukat.

1995-ben újabb támadást kaptunk, amely még mindig arra irányult, hogy szűnjön meg ez az iskola. Arra gondoltak, mi egy elrettentő példa leszünk, de kitartásunkkal erősödhetett az egyházi iskolák helyzete hazánkban. Ezért mind a mai napig nagyon fontos, hogy egyetlenegy meglévő egyházi oktatási intézményt se adjunk fel.

k.a.

Új parancsot adok nektek...

A katonai szolgálat és a vallásszabadság

Sem felmagasztalni, sem bírálni nem szeretném a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényt, csak gondolataimat osztom meg a törvénynek a Magyar Honvédségnél jelentkező hatásairól katolikus katonák elbeszélései és saját tapasztalatom alapján.

Munkahelyeinken - a feladat-végrehajtásból eredő közeli kapcsolatokból - elég hamar kiderül, ha egy katona felekezethez tartozik, vagy mondjuk ki, vallásos. Ezt sokan sokféle módon kezelik. Van, aki maximálisan toleráns, sőt érdeklődő, azonban akad olyan is, aki meggyőződése vagy neveltetése miatt elutasító, esetleg ellenséges. Minden hívő katonának számolnia kell azzal, hogy esetleg gúnyolják vallási hovatartozása miatt. De ez valóban akkora baj, mint amekkorát mi csinálunk belőle? Nekem például pont a gúnyolódók jelentik a kihívást, hogy miként tudnám őket "csatasorba" állítani. Vannak azért érzékenyebbek is (és ezt nem bántó szándékkal mondom), akik nem így élik meg az őket ért atrocitásokat. A tábori lelkészek és hívő társaik feladata, hogy felkarolják őket.

Egész emberi létünk alapja egymás megértése és kölcsönös megbecsülése kéne hogy legyen. "Új parancsot adok nektek. Szeressétek egymást..." Ha mi, hívő katonák képtelenek vagyunk a roszszon felülemelkedni, akkor a szóban forgó törvény is csak "gyógyhatású készítmény" a bajra. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség a törvényre, hiszen jó, hogy van mihez nyúlni, ha valaki úgy érzi, hogy semmi és senki más nem segít.

Posgay András

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu