Szabadság - korlátozott lehetőségekkel

Veres András püspök az újságírói hivatásról

Szalézi Szent Ferencnek, az újságírók védőszentjének ünnepe (január 24.) alkalmából Veres András püspököt, az MKPK titkárát a hazai sajtó helyzetéről, a katolikus egyház sajtóval kapcsolatos terveiről és az újságírói hivatásról kérdeztük.

A vallásszabadságról szóló törvényt tizenöt éve, 1990 januárjában fogadta el a parlament. A sajtó és azon belül a katolikus sajtó szabadságáról is azóta beszélhetünk. Mekkora ez a szabadság, és jól gazdálkodtunk-e lehetőségeinkkel az elmúlt másfél évtizedben?

Emberi alapjog, hogy a világról, a környezetéről, a társadalomról mindenki szabadon, megkötöttség nélkül kifejthesse véleményét. Ma Magyarországon ezen a területen valóban létezik a szabadság. Ezért az egyháznak is immár sok sajtóorgánuma van, írott és elektronikus egyaránt, ahol megszólalhatunk.

Vagyis minden rendben?

Önelégültségre nincs okunk. Szabadok vagyunk, a lehetőségeink azonban korlátozottak. Vannak eredményeink, de sokkal több emberhez kellene eljutnunk. Az egyházi sajtóorgánumok felvevőpiaca, akárcsak az egyház anyagi ereje, bizony elég szűkös. Kitörtünk már a templomi keretekből, mégis úgy gondolom, hogy nagy feladatok előtt áll még a magyarországi katolikus média. Meg kell tudnunk szólítani olyanokat is, akik nem tartanak szoros kapcsolatot az egyházzal, akik nem járnak templomba, esetleg meg sincsenek keresztelve. Sokkal többet tehetnénk, ha anyagilag is meglenne rá a lehetőségünk.

Így is időről időre újabb kezdeményezések jelzik, hogy az egyház tisztában van a sajtó evangelizáló szerepével.

Igen, már több mint fél éve működik az Országos Magyar Katolikus Rádió, és reméljük, hogy az első évfordulóra valóban országosan is hallható lesz. Ez mindenféleképpen nagy előrelépés volt. Sokan megkérdezik, hogy mikor lesz televíziónk? Erre nincs esélyünk, hiszen a televíziózás sokkal drágább műfaj, mint a rádió.

Ha a tévécsatornára nem is, de a világhálón való erőteljesebb jelenlétre lát-e lehetőséget?

Igen, ez lesz a következő lépés. Jó és fontos kezdeményezésnek érzem, hogy egy internetes napilapot indítunk. Így valóban állandó információs kapcsolatban lehetünk egymással, az egyházon belül, és a társadalommal. Naponta sok hazai és világegyházi hírt tudunk adni azoknak, akik érdeklődnek irántunk, és reméljük, hogy a világi sajtó is felfigyel majd ezekre a hírekre. Így a civil sajtóban való jelenlétünk is erősödhet. Nemcsak a megtörténtekről számolhatunk be, hanem terveinkről, várható eseményeinkről is. A kisebb-nagyobb egyházi közösségekben rengeteg szép, értékes esemény történik, amelyek központi fórum hiányában eddig csak véletlenszerűen kaptak nagyobb nyilvánosságot, pedig ötletet és reményt meríthetünk egymás tapasztalataiból, kezdeményezéseiből. Ez lesz a feladata ennek az új fórumunknak. Remélem, hogy a szerkesztőség kis csapatán kívül sok önkéntes tudósítónk, munkatársunk lesz, és helyi közösségek is egymásra találnak ezen az internetes hírlapon.

Említette, hogy az internetes hírszolgálat a világi médiumok gyorsabb és bővebb tájékoztatását is szolgálni fogja. Tapasztalata szerint növekszik-e a világi sajtó érdeklődése az egyház iránt?

Túlzás nélkül állíthatom, hogy óriási előrelépés történt ezen a téren az elmúlt néhány esztendőben. Jelenlétünk a világi médiumokban sokkal nagyobb, mint korábban volt. Ez nem csak a mi érdemünk. Nem elég, hogy mi törekszünk minél több hírt szolgáltatni, és ezáltal megjelenni a világi médiumokban, hanem erre a felvevő oldaláról, a világi sajtó részről is meg kell hogy legyen az igény. Ugyanakkor gyakran tapasztalom, hogy bár az egyes újságírókban megvan az őszinte érdeklődés, de a szerkesztőket, a lapok vezetőit sajnos sokszor más szempontok - nem merem értékrendnek nevezni - vezérlik, és eleve meghatározzák, hogy milyen híreket kell beszerkeszteni egy-egy újságba vagy műsorba. Ezzel én nem tudok egyetérteni, és nem tartom jó iránynak, de ezt nyilván nem mi határozzuk meg, hanem a piac, amely valóban úgy tűnik, hogy erre nagy igényt mutat. Sajnos tudatos lélekrombolás jeleit is fölfedezni vélem az ilyenfajta hírszerkesztésben, ahol csak a botrányoknak, az indiszkréciónak, a brutalitásnak, a tragikus eseményeknek van hírértéke.

Azzal szoktak védekezni, hogy ilyen a világ... Ilyen lenne?

A világban mindig jelen volt a bűn, ennek következtében az ilyenfajta események is. Ha azonban ezt ömlesztve kapják az újságolvasók, rádióhallgatók, tévénézők, akkor nagy károkat okozhat. Különösen veszélyes ez a fiatalokra. Sokkal reálisabban kellene az életet bemutatni, mert a sok negatívum mellett sok jó is van, csak az már kevésbé kelti fel a médiumok érdeklődését. Nem kellene mást tennie a sajtónak, csak az életet, a realitást bemutatnia.

A püspöki konferencia titkáraként sok újságíróval áll személyes kapcsolatban. Rendszeresen találkozik velük sajtókonferenciákon, interjúk alkalmával. Milyenek ezek az emberi találkozások, milyenek vagyunk mi, újságírók?

Nagyon különbözőek. Van, akivel egészen emberi, majdhogynem baráti a viszony, másokkal tényleg csak egy interjúkészítésre szorítkozik a találkozás. Tudatosan törekszem arra, hogy odafigyeljek rájuk, megismerjem őket. Sokszor megtisztelnek a bizalmukkal, és ez engem is megerősít, hogy tartalmas emberi kapcsolatok alakuljanak ki, túl azon, hogy munkájukat végzik, és interjút kérnek. Munkatársaimmal igyekszünk e kapcsolatokat mindinkább elmélyíteni. Szeretnénk, ha megéreznék, hogy itt tisztelik és becsülik személyüket, és igyekeznek minden tekintetben segítségükre lenni. Ennek fontos része az emberi kapcsolatok ápolása. Szalézi Szent Ferenc ünnepén éppen ebből a megfontolásból szervezünk egy baráti találkozót, amelyre meghívtuk a velünk kapcsolatot tartó - nem csak katolikus - újságírókat és főszerkesztőiket. Így is erősödhet köztünk a személyes, közvetlen viszony, egymás jobb megismerése, hiszen erre igen nagy szükség van a mai világban. Azt hiszem, hogy az újságíróknak is jó ez, mert ugyan nap mint nap rengeteg emberrel találkoznak, de ezek a kapcsolatok általában igen felszínesek. Örömmel veszik, ha megszólítjuk őket, és egy kis barátságot, egy kis szeretetet mutatunk feléjük.

Az újságírók égi patrónusa mit üzen ma nekünk?

Jó lenne, ha minél többen fölfigyelnének Szalézi Szent Ferenc személyére, hiszen nem véletlenül választotta őt az egyház az újságírók védőszentjéül. Amit tett, az szakmailag is rendkívül nagy cselekedet volt, különösen az ő korában, és ezt életszentségével is hitelesíteni tudta. Mit üzen ő a mai újságíróknak? Mindenekelőtt az ügy szeretetét, hogy egész személyiségünkkel vállaljuk választott hivatásunkat, ne csak munkának, foglalkozásnak, hanem valóban hivatásnak, szolgálatnak tekintsük. Ebben ő rendkívül szép példát mutat. Nagy gondot fordított arra - és ezt elsősorban a keresztény újságíróknak ajánlom a figyelmébe -, hogy mindenkor az Evangélium álljon munkásságának a középpontjában. A világi médiumoknál dolgozó keresztény újságírók számára is fontos, hogy azt a lelkületet, azt a szellemiséget jelenítsék meg a munkájuk által, amely az Evangéliumból, a hitünkből következik. Ezt ő rendkívül hatékonyan meg tudta valósítani, hiszen nagyon sokakat éppen e munkássága által segített közelebb az egyházhoz és Istenhez. Azt hiszem, ma sem lehet más a célunk, és ez - félreértés ne essék - nem erőszakos térítgetés. Ellenkezőleg, értékfölmutatás, amely érték megragadja az emberek figyelmét, hiszen azt látjuk, hogy nagyon sok ember keresi az értéket, keresi az Istent magát, és nekünk segítenünk lehet és kell, hogy céljukat minél többen el is érjék.

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu