Uj Ember

2005.01.23
LXI. évf. 4. (2945.)

JANUÁR 28.
Aquinói Szent Tamás
ünnepe

Főoldal
Címlap
A tájékoztatás a népek közötti megértés szolgálatában
Élet, kenyér, béke, szabadság
A Szentatya a természeti katasztrófákról és a terrorról - diplomatáknak
A szökőár lelki terhei
Magyar segítség a Srí Lanka-i áldozatoknak
Pálforduló
Lelkiség
"...és követték őt"
Szentírás-magyarázat
Egybelátni
Homíliavázlat
Krisztus imája
LITURGIA
Az Eucharisztia Éve a helyi egyházakban (I. rész)
Rejtező Istenség
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Vallásszabadság - kérdőjelekkel
A lehetőség, amivel élnünk kell
Egyház a társadalomban az elmúlt tizenöt évben
Nincs partneri viszony az állam és az egyházak között
Élő egyház
"Mint aki hazajön..."
Erdő Péter bíboros megerősítő látogatásáról Kárpátalján
A valódi nemzeti értékekért
Átadták a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány díjait
Keressük azt, ami egybekapcsol
A Krisztus-hívők egységéért imádkoztak
A szeretet szentjeiről egy jubileum tükrében
Kettős évfordulót ünnepel a soproni Árpád-házi Szent Margit-templom
Élő egyház
II. János Pál pápa idei terveiről
Istenről - "botfülűeknek"
Fórum
Egy fadoboz - ígéretekkel
Százhúsz éves a Szegedi Fegyház és Börtön
Fórum
Az ókeresztény múlt nyomában - Pécsett
Az újonnan feltárt sírépítmény egykor keresztelőkápolna lehetett
Fórum
A Sátán birodalma
Katolikus kisközösségi élet az 1950-es esztendőkben
Az emlékezés vonata
Milcsinszky Éva Notre Dame de Sion nővér: karizmánk a keresztény-zsidó párbeszéd segítése
A nácizmus áldozata
Fórum
Szabadság - korlátozott lehetőségekkel
Veres András püspök az újságírói hivatásról
A legkisebb áldozatokért
Ima Ázsiáért
Roger testvér: Isten soha nem akar szerencsétlenséget vagy háborút
Ifjúság
Szólj hozzá!
Meisner bíboros a kölni világtalálkozóról
A víz az Úr?
Isten-kereső szökőár-reakciók
Vonatozás
Hangulatjelentések
Kóristák
Filmajánló
REJTVÉNY
Rovarnevek
Kultúra
Gölle, avagy a mindenség
Százöt éve született Fekete István
A költő temploma
Reményik Sándor-kiállítás Budapesten
Az Isten-kereső József Attila (2.)
"DOLGAIM ELŐL REJTEGETLEK..."
Csöndes estéli zsoltár
Mozaik
Szent Margit közbenjárását kérve
Jótékonysági árverés
A szökőár gyermekáldozatai javára
Kuktával a kézben
Mintha tavaszodna
Valóság - a ködön túl
Botár Edit akvarelljei a Vármegye Galériában

 

LITURGIA

Krisztus imája

(Az imaórák liturgiája 2.)

Az ősegyház életéről szóló leírások között van egy lényeges, meghatározó megfogalmazás, hogy a megkereszteltek kitartottak az apostolok tanítása mellett, a kenyértörésben és az imádságban (vö. ApCsel 2,42). Később aztán az imádságokat meghatározott időben, megfelelő formában végezték.


Kialakultak a fontosabb imaórák, a reggeli és az esti imádság, amelynek gyökerei visszanyúltak az ószövetségbe. Az imaórák száma szaporodott, és az egyes részek bizonyos jellegzetességekre tettek szert. Úgy tekintették ezeket az imádságokat, mint az idő megszentelését. Az egyházatyák az előbb említett szentírási sorokban fedezték fel az imaórák kezdeteit, és visszaemlékeztek az apostolok gyakorlataira, a különböző időben tartott öszszejövetelekre. Ugyanakkor arra is emlékeztek, hogy az imádság célja az istendicséret volt, amire Urunk is tanította tanítványait.

Az imádságra az a Krisztus tanított meg minket, aki emberi testet vett magára, osztozott emberi sorsunkban és felcsendítette azt az imádságot, amely a mennyei hazában öröktől fogva zeng. Így felhangzik Krisztus szívében az imádás, az engesztelés és a közbenjárás kérésének emberi szava. Ezáltal ő lesz a közvetítő Isten és az emberiség között. Jézus imádságos életéről sokat beszélnek az újszövetségi iratok. Imáiban is megfogalmazza, hogy azért jött, hogy az Atya akaratát teljesítse (vö. Zsid 10,9). De az Atya is tanúságot tesz arról, hogy Jézus küldetése tőle van. Amikor Jézus a csodáit teszi, mindig kinyilvánítja, hogy ezt az Atya szándéka szerint cselekszi, és hálát ad mindenért. Azt is elmondhatjuk az evangéliumok vizsgálata alapján, hogy napi tevékenységéhez szorosan kötődött az imádság. Hányszor elvonul tanítványaitól, vagy késő éjszaka végzi imáját, amikor ebben nem zavarják.

Azt is fel kell tételeznünk, hogy Jézus az ószövetségi közös imákon részt vett. Történt ez a zsinagógákban, a templomban, amit az imádság házának nevezett. A kialakult napi szokások szerint étkezéskor elmondta a hagyományos fohászokat, amint ezt az utolsó vacsorán vagy az emmauszi tanítványokkal elköltött étkezés alkalmával tette. Himnuszt énekelve ment tanítványaival az Olajfák hegyére, sőt, ő tanított meg a helyes imára.

Imádságának nagy jelentősége lett szenvedésében és halálküzdelmében. Könnyek között imádkozott ahhoz, aki meg tudja menteni őt a haláltól (vö. Zsid 5,7), a kereszt oltárán bemutatott áldozatával tökéletessé tette a megszentelteket, és feltámadva a halálból örökké él és imádkozik értünk.

Az egyház példaként tekint Urunk imáira, amelynek sokfélesége megnyilvánul hivatalos imádságos liturgiájában.

Verbényi István

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu