Istenről - "botfülűeknek"

Az egykori NDK-hoz tartozó nagyváros, Lipcse (Leipzig) lakosságának mintegy 84 százaléka nem tartja magát valamely vallás követőjének. Csak 16 százalék vallja magát kereszténynek, közülük 4 százalék katolikus. Max Weber nyomán Eberhard Tiefensee ezt a vallástalan réteget "vallási botfülűeknek" nevezi. Találó kifejezés, mert Bernd Knüfer jezsuita, aki hosszú évek óta "tájékoztató központot" vezet Lipcsében, azt írja, hogy az úgynevezett keleti tartományokban még a New Age-irányzatoknak és a keleti vallásoknak is alig van követője.

Ilyen körülmények között sem tétlen az egyház, nem elégszik meg holmi sopánkodással. Az említett "tájékoztató központ" valójában csak egyik formája az "anonim" lelkipásztori jelenlétnek. A jezsuita páter mellett egy szerzetesnővér és egy irodavezető dolgozik, és mintegy harminc önkéntes munkatárs, akik a betérőkkel beszélgetnek, csendes helyet biztosítanak, olvasószobát kínálnak. A páter beszámolója a Stimmen der Zeit folyóiratban összegzi a tapasztalatokat.

Nincs szó "direkt" térítésről, inkább kapcsolatépítésről. A páter például öt évig volt már tagja egy klubnak, amelynek tagjai havonta összejöttek politizálni, beszélgetni, amikor először megkérték: szóljon arról, miért lett jezsuita és milyen "egyesület" is az. Csak ezután fordult az érdeklődés vallási alapkérdések felé.

A nagy türelmen kívül tehát az a legfontosabb, hogy az életproblémákkal jelentkezőket meghallgassák, és először az általános emberi tisztesség és becsület síkján keressék a megoldásokat. Nem taktika ez, hiszen kereszténységünknek emberségünkre kell épülnie.

A már ébredező vallási érdeklődés sem tantételekre, dogmákra irányul, hanem lelki megnyugvásra, az élet értelmére, általában a természetfölötti világra.

A munkatársak legnehezebb feladata: érthetően beszélni Istenről és a természetfölöttiről. Kerülni kell a teológiai "tolvajnyelvet", hiszen a külső keresők végképp nem értenek olyan szakkifejezéseket, mint kegyelem, üdvösség, megváltás, bűnbocsánat és mennyei dicsőség.

Az egész munka lényege az őszinte párbeszéd. Az őszinteséghez pedig az is hozzátartozik, hogy a hitetlen, kereső embertárssal nem a birtokon belüliek fölényével találkoznak, hanem az evangéliumi fohász szellemében: Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen!

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu