Az ókeresztény múlt nyomában - Pécsett

Az újonnan feltárt sírépítmény egykor keresztelőkápolna lehetett

Ha az ember egyszerűen csak sétálni indul Pécs belvárosában és átadja magát az épületek, kapuk, kövek, boltívek hangulatának, rádöbben, hogy egy egészen más világba csöppen. Visszamegy az időben, minden lelassul körülötte, és megelevenednek a régmúlt emlékei. Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy itt valóban "beszélnek a kövek".

"Valójában egy nyolcszögletű, centrális épületről van szó" (V. sírkamra)

Ezért nem véletlen, hogy a pécsi ókeresztény temetőt sírkamráinak régészeti, művészettörténeti értékei miatt az UNESCO Világörökségi Bizottsága 2000 novemberében felvette a Világörökség-listára, vagyis az egyetemes értékű, az emberiség történetében kiemelkedően fontos kultúrtörténeti kincsek közé sorolta.

Nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában itt maradtak fenn legnagyobb számban temetői épületek, ezért ez az ókeresztény épületegyüttes az emberiség története szempontjából kiemelkedő kulturális emlékcsoport.

Mint arról az Új Ember múlt heti száma is beszámolt, az eddig megtalált húsz sírkamra közül január 8-án adták át a 2000 és 2003 között feltárt V. számú keresztelőkápolnát.

Mielőtt azonban a Pécsett feltárt sírkamrákról szólnék, tekintsük át röviden az ókeresztény időszakot, melyben létrejöttek máig fennmaradt emlékeink.

A kereszténység - közel-keleti bölcsőjéből kiindulva - a római korban terjedt el Európában. Legkorábban az I. században jelentek meg a keresztények Itáliában. Nagyobb tömegben a II-III. században, elsősorban a keleti tartományokból érkeztek az európai provinciákba, így Pannóniába is. Ennek kiváltó oka - és később fenntartója is - a keleti tartományokkal folytatott kereskedelem és az ott vívott háborúk voltak. A IV. század végére Jézus tanait már széles körben ismerték, a keresztény hit nagyszámú követőt tudhatott maga mögött.

A kereszténység történetének korai időszakában (II-III. század) sorra adták ki a keresztényellenes rendeleteket, mivel a kereszténnyé vált polgárok megtagadták a római istenek imádatát, az áldozatok bemutatását, s ez egyben a császárkultusszal való szembeszegülést is jelentette. Az üldöztetés idején kivégzett vértanúk ereklyéit a közösségek megőrizték, közülük később többet Rómába vittek. (A vértanúkat a katolikus egyház azóta is szentekként tiszteli.) Pannóniából nem ismerünk régészeti emléket ebből az időszakból, mert a keresztények az üldöztetés, a kínzások, a vagyonelkobzások miatt tartózkodtak attól, hogy hitüket külsőségekben is kifejezzék.

Változást a 313-ban kiadott milánói (mediolanumi) türelmi rendelet hozott. Constantinus császár, aki maga is keresztény hitre tért, "feloldozta" a keresztényeket: lehetővé tette vallásuk gyakorlását. Ez elősegítette a keresztény közösségek megerősödését. Ettől kezdve életüket már régészeti hagyatékuk - elsősorban a temetkezéssel kapcsolatos építészeti emlékek és a sírokból előkerült leletanyag - alapján ismerjük. A IV. században a gyülekezetek egyszerű bazilikákat és kápolnákat, "emeletes" sírkamrákat építettek, melyek legnagyobb számban a baranyai megyeszékhelyen, Pécsett a Szent István téren és környékén elterülő római temető területén maradtak fenn.

Péter-Pál sírkamra

A régi Sopianae, az egykori kistelepülés a III. század végén már városias külsőt öltött, és városi rangra is emelkedett. Később a III. század legvégén a négy részre osztott provincia Valeria nevű tartományának központja, közigazgatási székhelye lett, ahonnan a helytartó, a praeses irányította a provincia ügyeit. A IV. századra már virágzó tartományi székhellyé és a kereszténység egyik jelentős központjává vált - és maradt is keresztény kegyhely, hiszen Pécs 1009 óta püspöki székhely.

Krisztus-monogram a sírokban talált ékszereken

Sopianae temetőjét - az itt előkerült és feltárt épületek keresztény szimbólumokkal díszített falfestményei alapján - általában ókereszténynek tartjuk. Az olyan egyértelműen keresztény szimbólumok mellett, mint a Krisztus-monogram vagy a galamb, a korsó és a pohár, bibliai jelenetekkel (Ádám és Éva, Dániel próféta, háromkirályok, Jónás jelenete) is találkozunk a sírkamrák falain. Ezek közeli analógiáit Róma katakombáiból ismerjük. A kancsó és pohár az eucharisztia vagy a halotti tor jelképe lehet, a falfestészetben szívesen alkalmazott, Krisztus személyes jelenlétére utaló Krisztus-monogram a sírokban talált ékszereken, gyűrűkön, fülbevalókon is gyakran feltűnik. Nemrégiben került elő egy eredetileg lámpafüggesztőként használt bronz Krisztus-monogram az I. számú sírkamra rekonstrukciójának kapcsán végzett leletmentésnél a Péter-Pál sírkamra melletti, IV. számú, ép boltozatú, de festetlen sírkamra boltozata feletti betöltésből.

Az utóbbi években számos leletmentés folyt a római város és a temető területén is. Kárpáti Gábor leletmentései eredményeként a lakott város nagyméretű épületei, fürdői, utcahálózatának részei és a késő római városfal kisebb szakasza kerültek napvilágra. A fentebb említett I. számú, Péter-Pál sírkamra a legismertebb pannóniai ókeresztény építmény.

Nevét onnan kapta, hogy a bejárattal szembeni főfalon Péter és Pál apostolok mutatnak rá a Jézus jelenlétét szimbolizáló Krisztus-monogramra. E dongaboltozatos sírkamra teljes belső falfelületét is bibliai jeleneteket ábrázoló freskók, valamint gazdag növényi és állati ornamentika díszíti.

Az építmény 1780-ban került elő, amikor a székesegyház déli oldalához csatlakozó reneszánsz kápolnát lebontották. A sírkamra falai és a dongaboltozat festményei megtalálásuk óta többszöri, állagmegőrző restauráláson estek át. A sírépítmény két részből áll: az alsó részbe (a tulajdonképpeni sírkamrába) temették az elhunytat. A felső szint falait már a XIX. században elhordták; a rendelkezésre álló adatok alapján egy valószínűleg apszisban végződő mauzóleum volt, ahol a halotti lakomát rendezték.

A belépő látogató figyelmét a bejárattal szemben Krisztus koszorúba foglalt monogramja ragadja meg, amely az északi oldalfalra van felfestve. A christogram két oldalán a két apostol, Péter és Pál ábrázolásai láthatók.

A keleti oldalfalon található három keretelt jelenet közül az első Ádámot és Évát ábrázolja az almafa alatt, a sírfestményből csupán a női fej és az almafa leveles ágai maradtak meg. A középső kép tönkrement, talán valamilyen ószövetségi jelenetet ábrázolhatott. A harmadik ábrázolás a délkeleti falsarokban Jónás próféta történetét ábrázolja egyetlen jelenetbe sűrítve (Jónás tengerbe vetése, Jónást partra veti a nagy hal és Jónás a lugasban). A sírkamra bejárati, déli oldalára az ajtónyílás vonalát követő félköríves képmezőben gazdagon burjánzó, akanthuslevelekből álló indadíszítés került, melyhez hasonló díszek a Róma városi ókeresztény katakombákban is feltűnnek.

A sírkamrának különösen szerencsés módon viszonylag épségben megmaradt a dongaboltozata. Az építmény gazdag növényi ornamentikája virágdíszítményeivel együtt a Paradicsomkert szimbóluma.

A kutatók egy része az északi fal közepén található nyílás mögötti kis fülkét egy hitéért vértanúhalált halt mártír sírjának vagy ereklyetartó helynek tartotta. A pécsi sírkamra bibliai ábrázolásai nemcsak az elhunytnak a halál feletti győzelmét, az örök életet és a feltámadást jelképezik, hanem az igaz hitű hívő egyházának, a katolikus egyháznak az arianizmus feletti győzelmét is.

A kerek, 8 centiméter átmérőjű, áttört bronzöntvény vázát Krisztus nevének görög kezdőbetűi, az X és a P - a H és az R latin megfelelői - alkotják. A betűszárak által hat részre tagolt kör cikkelyei közül kettőben az alfa és az ómega - a görög ábécé első és utolsó betűi -, a kezdet és a vég Jézus által önmagára is vonatkoztatott ("Én vagyok az Alfa és az Ómega") jelképei olvashatók

Egy sor új sírkamra került elő

A sírkamrát és festményeit műemlékvédelemben részesítették, és egy védőépülettel látták el. 1913-ban ez az épület már felújításra szorult. A rekonstruálási munkálatok közben, ahogyan az összes feltárásnál, itt is egy sor újabb addig nem ismert sírkamra került elő. Ilyenek voltak a III-as, a IV-es és az V-ös sírkamrák. Az V. számú sírkamra volt az egyetlen az akkoriban felfedezettek közül, amelyiket nem tárták fel. Az épület észak-déli irányú támpillérekkel megerősített falát, ami a Péter-Pál sírkamrától keletre feküdt, a munkákat vezető Szőnyi Ottó és Möller István felmérték, ám a teljes feltárásra 2000-2003 között került sor. Az ásatást Katona Győr Zsuzsa és Kárpáti Gábor régészek végezték. Az ásatás során döbbentek rá a kutatást végző szakemberek, hogy az elképzelt alaprajz téves, hiszen valójában egy nyolcszögletű, centrális épületről van szó.

A feltárt keresztelőkápolna részlete

Kikindai András, a Pécsi Egyházmegye közgyűjteményi referense a következőképpen fogalmazott a sírkamrát illetően:

Az V. számú sírkamra a pécsi ókeresztény temető eddig feltárt sírépítményei között egyedinek számít. Nem kétszintes, nem apszisos, nem lineáris elrendezésű. A díszítését tekintve szegényesnek számít ugyan, de építészetileg lényegesen több jelentéstartalmat hordoz, mint a többi sírkamra.

Az épület nyolcszög alakú, a nyolcas szám pedig a keresztény szimbolikában Krisztus feltámadásának, a teremtés nyolcadik napjának számított. Egyben az utolsó ítélet és az örök élet kezdetének. Ezért építették nyolcszögletűekre a keresztelőkápolnákat és a keresztelőmedencéket. A Krisztus nevében végzett keresztelés utáni új életre való utalás jelképeként. Mindezek mellett a centrális épületek a világ rendjét és a tökéletességet szimbolizálták már az antik világban is.

Több kutató a mai székesegyház helyén egy ókeresztény bazilikát feltételez

A Pécsett előkerült oktogonális épületet ezért tartjuk keresztelőkápolnának. A székesegyház szomszédságában már korábban is feltételeztek nyolcszögletű épületet. Gosztonyi Gyula neves pécsi építész és régész az 1930-as években, másodlagos bizonyítékok alapján, a mai templomtól északra vélte azt elhelyezkedni. Az V. számú sírkamra épülete a bazilika déli oldalán van a délkeleti torony tövében. Több kutató a mai székesegyház helyén egy ókeresztény bazilikát feltételez. Talán ezzel az épülettel állhatott kapcsolatban az oktogonális keresztelőkápolna.

A keresztelőkápolna falai festetlenek voltak. Faragott és idomtalan köveket egyaránt felhasználtak az építésénél. A falban sok helyen szögletes alakú lyukakat látni. Lehet, hogy ide rögzítették az állványzatokat, de az is lehetséges, hogy valamilyen díszburkolatot rögzítettek ilyen módon.

Az északi oldalon a falba mélyítve egy fülke látható. A pécsi ókeresztény temetőben sok helyen meglévő fülke szerepe bizonytalan. Már a kereszténység előtti római sírépítészeti hagyományokban meglévő építészeti elemet a keresztények más tartalommal töltötték fel. Ide helyezték talán a kelyhet és a patenát. A pécsi II. számú úgynevezett Korsós sírkamrában egy korsó és pohár képét festették a fülke falára.

A fülke előtt egy kőszarkofág látható, felette pedig egy boltozat íve. Ezek az építészeti elemek alkothatják az épület utolsó fázisának részeit. A feltáró régész a következőképpen rekonstruálta az építészeti fázisokat. Először felépült az oktogon alaprajzú keresztelőkápolna, majd a keresztelőkápolnát valamilyen okból átépítették sírkamrának. A padló lemélyítése után az északi oldalon sírládás temetkezést alakítottak ki. A környezet járószintjének megépítése után négyoszlopos előcsarnokot építettek. A sírkamra belsejében ívekre támaszkodó, könnyű faszerkezetes galériát alakítottak ki, amelyhez egy külön felső bejáratot is építettek.

A fentiekben leírt építési periódusokon is látszik, hogy a jelenleg látható épület temetkezési hely. Az alaprajzi párhuzamok ellenére az V. számú sírkamrában nem találtunk keresztelőmedencét. Ellenben az északi végében egy szarkofágban sírt helyeztek el. Ahogy a feltáró Kárpáti Gábor régész is említi, az épület ekkorra már sírépítményként funkcionálhatott.

Az ezerhatszáz éves pécsi ókeresztény temető tehát csodálatosan mutatja a késő római temetkezési gyakorlatot és halotti kultuszt. Rómán kívül Pécsett maradt fenn a legnagyobb és legjobb minőségű ilyen típusú korai keresztény együttes, melynek értékét még növeli, hogy a IV. században emelt kultikus épületek olyan állapotban maradtak meg, amilyenben a népvándorlás korában voltak.

Mivel a pécsi székesegyház előtti sírkamrák nagy részének bemutatása a felszínen kialakult műemléki épületegyüttes, illetve műemléki környezet megbontásával nem lehetséges, ezért az örökségvédelemmel foglalkozó szakemberek úgy gondolták, hogy föld alatti védőépületeket kell tervezni köréjük. Újvári Jenő (Pécs/Sopianae Örökség Kht.) indítványa és Bachman Zoltán építész tervei alapján az egymáshoz közel levő sírkamrákat a látogatók számára értelmezhetően, egységes módon, egybekötve kell bemutatni, mégpedig úgy, hogy a modern kori föld alatti bemutatóhely ne keltse ókori katakombák hatását.

Fazekas Orsolya

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu