A tájékoztatás a népek közötti megértés szolgálatában
A fenti mottót választotta II. János Pál pápa az idei tájékoztatási világnap témájául. A Szentatya üzenetét Szalézi Szent Ferenc, az újságírók védőszentjének ünnepén (január 24.) teszik közzé. John Foley érsek, a Tájékoztatás Pápai Tanácsának elnöke szerint ez a választott téma tükrözi a pápa szándékát, hogy a média járuljon hozzá a hiteles párbeszédhez, a népek közötti kölcsönös megértéshez, az igazságossághoz és a béke megteremtéséhez.

Élet, kenyér, béke, szabadság
A Szentatya a természeti katasztrófákról és a terrorról - diplomatáknak
II. János Pál pápa január 10-én fogadta a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testület tagjait. Beszéde elején emlékeztetett a rettenetes természeti katasztrófára, amely december 26-án sújtott le több délkelet-ázsiai országra, érintve Kelet-Afrika partjait is. Ez az esemény rendkívül fájdalmassá tette az elmúlt év végét, egy olyan évét, amelyet más természeti katasztrófák is jellemeztek, mint az Indiai-óceánt és az Antillákat sújtó ciklonok, vagy a sáskahadak pusztítása Északnyugat-Afrika nagy kiterjedésű területein. Egyéb tragédiák is gyászt okoztak 2004-ben, mint a terrorizmus barbár tettei, amelyek vérrel áztatták Irak és más országok földjét. Ezek között volt a madridi tragikus merénylet, a terrorista tömegmészárlás Beszlánban, a darfuri lakosság ellen elkövetett embertelen erőszak, a kegyetlenkedések az afrikai Nagy Tavak vidékén.

A szökőár lelki terhei
Magyar segítség a Srí Lanka-i áldozatoknak
A délkelet-ázsiai szökőár döbbenetes pusztításáról a kényelmes távolból is sokkoló híreket hallhattunk-láthattunk az elmúlt hetekben. Ugyanakkor mindaz, ami hozzánk puszta adatként, valójában felfoghatatlan, tömeges emberhalálról és végeláthatatlan anyagi pusztulásról szóló információként jut el, az ott személyes tragédiák beláthatatlan szövevénye, olyan borzalmas traumák sorozata, amelyek súlya - különböző mértékben - egész életükben nyomhatja az áldozatok lelkét.

Pálforduló
A fogságban őrzött állat még akkor is a ketrecben marad, ha az őrök már kinyitották az ajtót - mondják az etológusok. Képszerűen fejezi ki ez a megállapítás mindazt, amit az elmúlt tizenöt évben - egy közel fél évszázados kommunista diktatúrával a zsigereinkben - idehaza mindannyian megélhettünk. Máról holnapra megszületett az úgynevezett 1990/IV-es törvény. A ketrec ajtaja kinyílt, de sokan talán mindmáig nem találták meg a kivezető utat, és azt keresik: milyen új csapdákat gondoltak ki azok, akik most zöld utat engedtek? Mások, a szabadságtól megittasodva, máig is fékevesztetten menekülnek mindattól, amiben törvény és tekintély szerepel, legyen szó akár a szeretet törvényéről vagy a megalapozott lelkiismeret tekintélyéről. Az elmúlt tizenöt évben mindnyájunknak tanulnunk kellett a vallásszabadságot. Bár voltak nagyszerű, kivételes jellemek, akik annak idején a börtönben vagy besúgókkal a sarkukban is szabadnak érezték magukat. Ők tanítottak meg bennünket a "túlélés" szabályaira, amiket még ma is szívesen hallgatunk - ki tudja, nem lesz-e még rájuk szükségünk. Valljuk meg, nem tolongtak azok a politikusok, akik az elmúlt tizenöt esztendőben ellenálltak volna a kísértésnek, hogy az egyházakat - a számukra kényelmes keretek - a sekrestye falai közé szorítsák. Az eszköztárból nem hiányoztak az olyan egyszerű varázsigék, mint a semlegesség, a másság elfogadása, vagy a "bonyolultabb": keresztény-nemzeti, illetve a globális-demokrata ellentétpárok. Nekünk, gyakorló megkeresztelteknek pedig meg kellett tanulnunk élni a vallásszabadság adta lehetőségekkel, mint az egyházi egyesületek, különböző szintű iskolák, sajtóorgánumok alapítása, vagy a tábori, illetve börtönlelkészi szolgálatok bevezetése. Közeleg Szent Pál megtérésének ünnepe, a pálforduló. Mennyit idéztük ezt az újszövetségi jelenetet az elmúlt tizenöt évben. Jobbára másokra, és ritkán önmagunkra. Vajon mi, egyszerű, "gyalogos" megkereszteltek, mertünk-e élni az elmúlt tizenöt esztendőben a vallásszabadság adta új lehetőségekkel? A munkahelyi beszélgetések, a gyermekek számára az iskolaválasztás, a hittanbeíratás, a külső megjelenés, a családi programok, sőt még a kikapcsolódás pillanatai is, a vallásszabadság megélésének megannyi helyzetét jelentik. Tizenöt évvel a rendszerváltás után nekünk, megkeresztelteknek is el kell végre indulnunk a damaszkuszi úton. A felebaráti szeretet és a társadalom iránti felelősség is ezt kívánja.