A nácizmus áldozata

Johann Gruber (1889-1944) Ausztriában, a Duna partján fekvő Linzben született. Szüleit már gyermekkorában elveszítette, ezért plébánosa helyet szerzett számára a püspökség által fenntartott linzi Petrinum iskolában. 1910-ben, miután ott befejezte tanulmányait, papnövendékként a linzi szeminárium lakója lett, 1913-ban pedig pappá szentelték. Az első világháború végén káplánként szolgált Alkovenben, egy Linztől néhány kilométerre nyugatra fekvő falucskában, valamint hitoktatóként dolgozott egy iskolában.

A világháborút követően püspöke - kiemelkedő képességeire való tekintettel - Bécsbe küldte, hogy ott további filozófiai és teológiai tanulmányokat folytasson. Ő ezeket francia nyelv, földrajz és történelem szakos képzéssel egészítette ki, és nemsokára tanítói, illetve tanári diplomát is szerzett. 1923 júliusában sikerrel védte meg teológiai témájú doktori disszertációját a Bécsi Egyetemen, s attól kezdve minden idejét és energiáját a tanításnak szentelte, elnyerve a linzi Vakok Intézetének igazgatói székét.

Gruber atya nagyon alacsony, gömbölyded ember volt, átható tekintettel, csillogóan kék szeméhez pedig szüntelen mosoly társult. Mindig a legnagyobb mértékben gyakorlatiasnak bizonyult; a hozzá fordulóknak akár papként, akár tanárként adott lelki vezetése és tanácsai a lehető legpraktikusabbak és kézzelfoghatóbbak voltak. Rendkívül lelkes hazafi volt - a hazájáért érzett szeretete azonban tökéletes ellentétben állt azzal a nacionalizmussal, amely akkoriban végigsöpört Németországon és Ausztrián. Ausztriához fűződő mély szeretete nem gátolta meg abban, hogy más országokban is meglássa és szeresse a jót - s hogy életét francia, lengyel, orosz és más nemzetiségű rabtársai szolgálatának szentelje, amikor elérkezett az idő. Kapcsolatban állt Kurt von Schuschniggal, aki 1934-ben Ausztria kancellárja lett, s aki a nácizmus megrögzött ellenzője volt, és mint ilyet, 1938-tól egészen 1945-ig börtönbe vetettek. Gruber atya szívből támogatta Schuschnigg politikáját.

1938-ban bekövetkezett az "Anschluss", vagyis Ausztria náci Németország általi bekebelezése. Ez éppen az ellentéte volt mindannak, amit Gruber atya a hazája számára kívánt. Attól kezdve írásban és szóban is megfélemlíthetetlenül kiállt a két ország eggyéolvadása, valamint a mögötte meghúzódó, gyűlölettel teli náci ideológia ellen. Szélesen művelt katolikus papként tisztán látta a nácizmus veszélyeit.

Mivel ismert és köztiszteletben álló személy volt, s ellenállása veszélyeztette Ausztria új urainak hatalmát, azok késlekedés nélkül felléptek ellene. Gruber atyát náciellenes propaganda terjesztésével vádolták. Bírósági pere megkezdéséig börtönbe zárták, előbb Linzben, majd Garstenben, Felső-Ausztria egy történelmi kisvárosában az Enns folyó partján. Ügyének tárgyalására 1938 augusztusában került sor Linzben. Amióta csak a náci hatóságok látókörébe került, már kimondták rá az ítéletet, hogy "bűnös" - a bíróság háromévi börtönre ítélte. 1940 áprilisában a garsteni börtönből a dachaui koncentrációs táborba szállították, az első táborba, amit Hitler közvetlenül hatalomra kerülése után, 1933-ban létrehozatott. Majd, mivel papi személy volt, 1940 augusztusában, ötvenegyedik életévében továbbküldték az annál is kegyetlenebb mauthausen-guseni koncentrációs táborba, amely Linz közelében működött, s amely négy évvel később vértanúságának színhelye lett.

(Részletek a Johann Gruber és Jacques Bunel, a nácizmus áldozatai címmel az Új Ember Kiadónál megjelenés előtt álló könyvből.)

Zsille Gábor fordítása

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu