Szentírás-magyarázat

"...és követték őt"

Évközi 3. vasárnap - Mt 4,12-23

Az evangéliumok világos képet rajzolnak arról a hirtelen támadt megmozdulásról, amelyet Jézus galileai működése váltott ki. Ismételten halljuk-olvassuk: a tömeg szorongatja őt, utána iramodik, és Jézus csak üggyel-bajjal tud kitérni előle. De ez a sokaság még nem a tanítványok csoportja. A sereglés még nem követés.

Máté evangéliumában, akárcsak Márkéban Jézus követőinek sorát Simon és András, Jakab és János nyitja meg. Meghívásukat helyrajzilag a tenger partja és Galilea körvonalazza. Az a vidék, amelyen Jézus otthonosan "mozgott". Az utóbbira tett célzás sem puszta véletlenből történik, hanem Izajás "pogányok Galileájá"-nak eleven emlékezetéből. Topográfiailag is utalva arra a teológiai jó hírre, hogy a most meghívott tanítványok küldetése ("emberhalászokká teszlek titeket") a pogányoknak szól. A szűkszavú beszámolóból kitetszik: Jézus szuverén módon szólít és hív, mégpedig az élet sűrűjében. Amint Jahve Mózest legeltetés, Gedeont cséplés közben hívta meg, úgy Jézus a két testvérpárt halászás, Lévit pénzbehajtás közben. Így válik Jézus megszólító szava frissé, elevenné.

Egyébiránt meglepetten észlelhetjük: szavai többnyire egy családi otthon hangkörében, egy zsinagóga szűk terében, egy csapatnyi ember közösségében, egy csónaknyi tanítvány társaságában hangzanak el. Szinte észrevétlenül. Kimondatlanul is érzékeltetve: az igazán nagy dolgok csendben születnek és kezdenek bontakozni.

E meghívás egyben küldetés is. A kettő elválaszthatatlanul összetartozik: az Ószövetségben éppúgy, mint az Újszövetségben. Egyfelől "jöjjetek utánam!", másfelől: "emberhalászokká teszlek titeket". Jézus, mint mindig, most is konkrét helyzetből veszi a képet, így válik szuverén szólítása és küldetése szavakhoz kötődve is észben tarthatóvá és felidézhetővé.

Haladtában lát és szól Jézus. A megszólítottak meg kivetik őt. Bár e követés formailag hasonlított a rabbik és növendékeik kapcsolatához, tartalmilag mégis más volt. Mert a rabbik tanítványai maguk választották mesterüket. Jelenetünkben pedig éppen fordítva: a Mester választja ki tanítványait. "Nem ti választottatok engem, én választottalak titeket" (Jn 15,16). Továbbá, a rabbik esetében a tanítványság csak "tanulmányi idő" volt - azzal a céllal, hogy egyszer a tanítvány maga is mester, rabbi legyen. Jézus hívó szava azonban nem időleges, két-három évre szól, hanem egy életre, és a halálig tart. "De ti ne szólíttassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok" (Mt 23,8). Azután a zsidó tanító és növendék kapcsolatának értelme az ószövetségi törvény és annak magyarázata. Jézus és tanítványai kapcsolatában viszont maga Jézus élő, eleven személye a középpont. Mintegy a Tóra helyére lép, és egyéniségével, szó- és gesztuskészletével új tartalmat ad, jó irányt szab az őt követő életének.

Noha a tóparti eseménynek Jézus a főszereplője, a tanítványok magatartása is kifejeződik. Igaz, hallatlan egyszerűséggel és nyelvi eszköztelenséggel. A hívó szóra "azonnal", vagyis vonakodás nélkül válaszolnak. Tehát nem úgy, mint Lukács evangéliumának megszólítottjai (9.59-62) vagy az ünnepi lakoma példázatának (14,18-20) meghívottjai, akik valóban emberileg elfogadható és érthető okokra hivatkozva szabadkoznak. Máté a tanítványok viselkedésére jellemző "azonnal"-t azzal teszi hitelessé, hogy hozzáfűzi: "Otthagyták hálóikat... a hajót és atyjukat, és követték őt." Latolgatás nélkül.

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu