Az emlékezés vonata

Milcsinszky Éva Notre Dame de Sion nővér: karizmánk a keresztény-zsidó párbeszéd segítése

1842. január 20-án, amely dátum érdekes módon a vallások közötti egység hetére esik, a zsidó családból származó katolikus Theodore Ratisbonne testvére, AlphonseRatisbonne Rómában Mária csodás közreműködésével megtért. Egy évvel később "Mária kezdeményezésére" megalapították a Notre Dame de Sion apácarendet. Az alapító eszméje a keresztény és zsidó vallás kölcsönös megismerése és az egymás hite iránti tisztelet elősegítése volt.

"Karizmánk a keresztény-zsidó párbeszéd segítése - mondja Milcsinszky Éva Notre Dame de Sion nővér, aki Ausztriában és Rómában töltötte eddig szolgálatát -, de a mindennapi feladatunk mégiscsak az, hogy segítsünk a rászorulóknak, akármilyen vallásúak is. Jeruzsálemben például, ahol két vendégházunk is van, nem csak zsidókkal dolgozunk együtt. Az egyik ház az óvárosban, az arab negyedben van, így ott elsősorban az arabokkal dolgozunk, ahogy Kanadában az indiánokkal, Ausztráliában pedig az őslakosokkal."

A rend a teológiai párbeszédben is részt vesz. Rómában a Gergely Egyetemen tanít egy nővér a zsidó és keresztény vallás közötti párbeszéddel foglalkozó tanszéken. "Néhányan közülünk tanultak judaisztikát, de a legtöbben a párbeszédet nem teológiai szinten művelik - hangsúlyozza Milcsinszky Éva -, hanem egész egyszerűen az embereknek segítenek, és a mindennapi életben ők teszik a legtöbbet."

A II. vatikáni zsinat Nostra aetate kezdetű nyilatkozata elindította a zsidók és a keresztények közötti párbeszédet, amelynek hatására a rend munkájában új utak tárultak fel. "A zsidó közösségekkel valóban jó a kapcsolatunk, ugyanakkor mi, keresztények a zsidó vallásban a gyökereinket keressük. A holokauszt emléke is megnehezíti a párbeszédet. Amikor megpróbálunk egy zsidó féllel kapcsolatot teremteni, akkor mindig tudni kell, hogy ő esetleg nem tud olyan nyitottan közeledni, mint mi. Nagyon sok türelemmel kell lennünk, és meg kell őket győzni arról - nem is szavakkal, hanem tettekkel, egész hozzáállásunkkal - hogy megértjük azt, ami rájuk nehezedik, a rengeteg szenvedést, illetve, hogy bizonyos idő kell ahhoz, hogy feldolgozzák ezt. De akik egyáltalán nyitottak arra, hogy együttműködjenek velünk, azok valóban dolgoznak azért, hogy a közös úton továbbhaladjunk."

A rend háromévenként utat szervez Auschwitzba, az "Emlékezés vonata" néven a Franciaországban lévő iskolájuk diákjai, tanárai és a szülők részére. "Fontos, hogy kortársaink, a fiatalok és az idősebbek is átérezzék, hogy bár az ember hatalmas, szép dolgok felépítésére képes, de rettenetes tettekre is. Ezeket az utakat tíz éve szervezzük, hogy ne csak könyvekből és filmekből ismerjük meg az országainkban néhány évtizede történt eseményeket - mondja Milcsinszky Éva. - A tábort látni óriási hatással van személyes életünkre, jelenünkre és jövőnkre. Az út tudatosítja bennünk emberi lehetőségeink méreteit, amelyek jóra és rosszra is képesek. Cél, hogy az úton részt vevők hazatérve emlékezzenek, és tanúságot tegyenek mindarról a szörnyűségről, amely a zsidó néppel és minden szenvedő néppel történt és történik napjainkban is. Az emlékezés a borzalmakra és ezzel együtt a jóakaratú emberek segítségnyújtására megnyitja az utat, hogy higgyünk az emberi természet jóra való képességében, és ösztönözzön a jó növekedésében való közreműködésben."

Idén az auschwitzi haláltábor felszabadításának emléknapján a hetvennyolc éves Jean-Marie Lustiger párizsi bíboros érsek képviseliII. János Pálpápát. A tizennégy éves korában megkeresztelkedett zsidó születésű bíboros édesanyját is Auschwitzban ölték meg.

k.a.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu