Az Eucharisztia Éve a helyi egyházakban (I. rész)

Néhány hónappal ezelőtt megkezdődött az Eucharisztia Éve. Érthető, hogy egyre többet beszélünk és írunk az eucharisztiáról. A beszédek és tanulmányok többnyire a szentség teológiáját fejtegetik, különböző megközelítésekben rámutatnak közösségi és individuális jelentőségére.

II. János Pálpápa kérésére az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció az Eucharisztikus Év: tanácsok és javaslatok címmel tájékoztató füzetet állított össze a püspöki karok, az egyházmegyék, a plébániák, a papnevelő intézetek és egyházi mozgalmak számára. Ahogyan a cím is mutatja, ez a vatikáni dokumentum konkrét javaslatokkal mutat rá arra, hogy a helyi egyházakban mit is lehetne tenni azért, hogy a Szentatya által meghirdetett Eucharisztikus Év elérje célját. Nyilvánvaló, hogy nem elég az, ha ebben az évben többet beszélünk az eucharisztiáról. A dokumentum azt kéri, hogy a helyi egyházak illetékesei konkrét célokat is megfogalmazzanak az Eeucharisztia Éve kezdetén.

A bécsi bíboros érsek adventi pásztorlevelében a következő négy feladatot jelölte meg az Eucharisztia Évére: 1. Lehetővé tenni a templomok - megfelelő őrzés melletti - nyitva tartását; 2. Nyilvánvalóvá tenni az összefüggést a szociális szeretet és az eucharisztia között; 3. Bevezetni újból a szentségimádásokat; 4. Elmélyíteni a szentáldozást megelőző előkészületet.

A magyar katolikus egyházban is szükségünk lenne ilyen konkrét célok megfogalmazására. Remélhetőleg egyházunk illetékes vezetői előbb-utóbb rámutatnak majd egy-két olyan szempontra, ami segíthet bennünket az eucharisztiára vonatkozó hitünk elmélyítésében. Az egyik ilyen konkrét cél lehetne a szentáldozásra való előkészület fontosságának elmélyítése a katolikus hívekben.

Mindnyájan látjuk és tudjuk, hogy miért lenne fontos ennek a kérdésnek a tisztázása. A II. vatikáni zsinatot követő időben, a lelkipásztori gyakorlatban és a hívek tudatában eléggé elterjedt az a meggyőződés, hogy szentáldozás előtt nem kell feltétlenül gyónni. Elegendő, ha a szentmise elején közösen megbánjuk bűneinket, és azután a szentáldozásnak is van bűntörlő hatása. Megszűnt a gyónás és áldozás összekapcsolódása: az áldozás egyre inkább hozzátartozik a szentmisén való részvételhez, a gyónás gyakorisága viszont rohamosan csökkent. Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció közelmúltban kiadott instrukciója szerint "időnként előfordul, hogy a Krisztus-hívők tömegesen és kellő megválogatás nélkül járulnak a szent asztalhoz. A lelkipásztorok feladata, hogy okosan és határozottan kijavítsák az ilyen visszaélést." (Redemptionis Sacramentum, 83. p.)

A trentói zsinat, amely a reformátorokkal szemben összefoglalta az egyház eucharisztiára vonatkozó hitét, kijelentette, hogy "azok, akiknek lelkiismeretét halálos bűn nyomja, még ha tökéletesen meg is bánták, ha van gyóntató, szükségképpen előtte végezzenek szentségi gyónást" (DS 1661). Ha valakinek nincs lehetősége a szentgyónás elvégzésére, köteles felindítani magában a tökéletes bánatot, amely magában foglalja a mielőbbi gyónás szándékát is (DS 1646-47). Később az Egyházi Törvénykönyv is előírta, hogy akinek a tökéletes bánat, illetve általános feloldozás útján bocsátották meg súlyos bűneit, alkalomadtán (egy éven belül) köteles mielőbb egyéni gyónáshoz járulni (CIC 960. és 963. kánon; OP 34.).

Egyházunk legújabb katekizmusa (1992) egyértelműen fogalmaz: "Annak, aki Krisztust az eucharisztiában magához akarja venni, a kegyelem állapotában kell lennie. Ha valaki tudatában van annak, hogy halálosan vétkezett, ne járuljon az eucharisztiához anélkül, hogy ne kérne feloldozást a bűnbocsánat szentségében" (KEK 1415).

Sokan tévesen úgy gondolják, hogy a szentmise elején a bűnbánati liturgia helyettesíti a szentgyónást. A Római Misekönyv elején a liturgikus teológiai bevezető azonban figyelmeztet bennünket, hogy a mise elején található bűnbánati cselekmény célja csak az, hogy felkészítsen bennünket arra, hogy alkalmasak legyünk a szent misztériumok ünneplésére, ugyanakkor "nincs meg benne a bűnbánat szentségének hatékonysága" (ÁR 51). Tehát a súlyos bűnök megbocsátását illetően nem tekinthető úgy, mint ami helyettesíti a bűnbánat szentségét.

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu