Élő hagyomány - Szent Katalin ünnepén

Rómában az Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt templom "érdekessége", hogy minden szentmisén a Szent Anna nevét viselő konfraternitás tagjai segédkeznek az oltár körül.

Olaszországban húszezernél(!) is több konfraternitás működik - történetük a régmúltba vezet. Ezek a vallási alapon álló, laikus közösségek egyházi jóváhagyással a hitbuzgalom és a karitász előmozdítására születtek. Már 336-ban működött Konstantinápolyban ilyen - világiakból álló - testület. A középkorban - főként a szerzetesrendek támogatásával - olyannyira elterjedtek, hogy a vallási élet alapformájaként a keresztény tanítás, az istentisztelet, a felebaráti gondoskodás terén az egyház egyik legnagyobb erőforrását képezték. Fénykorukat a trentói (tridenti) zsinat idején élték, amikor hagyatékokból, önkéntes adományokból kórházakat, árva- és idősotthonokat építtettek és működtettek. A konfraternitások szerepe ma már kisebb, de mindegyik végez valamiféle szeretetszolgálatot (betegápolás, szegénygondozás, stb.) - és igyekeznek őrizni hagyományaikat.

Az Alexandriai Szent Katalin nevét viselő templomban például van egy középkori, életnagyságú Szent Anna-kegyszobor, amely előtt mindig rengeteg gyertya ég. Ha várandós édesanya is részt vesz a szentmisén, a szertartás végeztével a konfraternitás tagjai a kegyszoborhoz vezetik az asszonyt, s ott a pap latin nyelven, középkori imádságban kéri Szent Anna áldását az édesanyára.

November 25-én, Katalin napján Armando Brambilla püspök - aki a Vatikánban a konfraternitások felügyeletével foglalkozik - szentmisét mutatott be a templom búcsúünnepén. Régi hagyományt követve az oltárt ilyenkor mindig a vértanú szent emlékére babérral és piros szegfűvel díszítik. A hitvallókat és a laikus testvéreket ezen a napon öltöztették be, jelezve, hogy mostantól az Úr szolgálatában állnak - s Rómának ebben a templomában megőrizték ezt a szokást. A konfraternitás új tagjai ekkor veszik át díszes ruhájukat, melyet a szertartás vezetője e szavakkal ad át nekik: "Vedd ezt az öltözéket, és őrizd meg szívedben az Úr iránti hűséget..." Az újonc, a konfraternitás ruhájába öltözve, már nem a térdeplőre térdel viszsza, hanem beül a többiek közé, a kórusba, ezzel is jelezve, hogy új, közös életet kezd a hitvallásban, az apostolkodásban és az egyházhoz való hűségben.

Orvosok, mérnökök, tanárok, nyugdíjasok a konfraternitás tagjai. Dolgoznak, iparkodnak, hogy családjukat fenntartsák. De a díszes ruha jelzi - van más feladatuk is, mely kötelezi őket a karitatív munkára, az imádságra, a példaadásra. Most, advent kezdetén mindnyájan "beöltözhetnénk" - legalább lélekben az új, a "díszes" ruhába.

Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu