Egy hét

Magányos virrasztó

Vannak az életben rejtelmes dolgok. Ilyen ez a félig gép-, félig kéziratos gyűjtemény is, amely nem egyszerűen a hajdani Sík Sándor-kötet másolata, hiszen néhány költeményt maga a szerző másolt le, alá is írta. Hogyan kerülhetett így egy antikváriumba, az is rejtély.

A költemények nagy része azt a keserű életérzést szólaltatta meg, amely a vesztett világháború és Trianon nyomán jellemezte a magyarságot. Az egyik gyönyörűen lemásolt vers, a Homoki felhők az alkalmi gyűjtemény élére került. Aligha véletlenül. A patrióta és a szociális ember szimbiózisának megejtően szép és hiteles megszólaltatása:

Elhessegetek mindent, ami fájó.

Szállj rám, szelíd szél, gombaillatú!

Nem akarom, hogy az eszembe jusson

A Csorba-tó meg a Szent Anna-tó.

Az édes Balatonra gondolok,

A Rába-menti tüzeket sóhajtom

És a legszebbet, a legszomorúbbat:

A felhőket a zsongó Tisza-parton.

És mintegy ellenpontként a hívő reménységének szólama:

Lesz még szőlő és lesz még lágy kenyér!

Meghalt a Krisztus az esettekért is!

Akár a dacos felhők odafent,

Úgy tornyosodik bennünk az azértis.

Az aranyos jövőt a sima ég

Elébünk bontja, mint egy tiszta karton;

Teleírjuk arannyal: tetteinkkel.

Hősök vagyunk a felhős Tiszaparton.

Valóban "éjbenéző legionárius" volt maga a költő is, aki "a pártus és a géta lopva ölő nyila zizzenését" figyelte. De nemcsak figyelt, cselekedett is! A megrendítő történelmi tapasztalatok nyomán bontakozott ki benne egy nemzetépítő program látomása, amelyet imádsággal és tettekkel váltott valóra. A cserkészet, a benne vállalt hivatásnak minősülő vezetői szerep is ennek fontos része volt. Pontosan tudta, hogy a magyarság építésének, sebei gyógyításának, pesszimizmusa legyőzésének döntően fontos eleme a hétköznapok megszentelése, keresztény eszményekkel telítése. Ráérzett erre e kis gyűjtemény gazdája is. A Nemzeti Újságból - hogy melyik számából, az lényegtelen volt számára - kivágta A szomorú kisfiú című verset, amely a sokgyermekes család apológiája.

Ezt a gesztust nem ártana feléleszteni. A szellemét élővé tenni. Kolosszusokat látunk, rontó szellemeket, ahogy egykor a költő is. A "csak azért is" szellemisége azonban mintha hiányozna belőlünk...

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu