Új adventet hirdetett

Gondolhatná valaki, hogy egy olyan pápai dokumentum, amely kifejezetten a "harmadik évezred közeledtével" jelent meg - Tertio millennio adveniente - tíz év után aligha érdemes különösebb figyelemre. Az apostoli levél tényleg inkább csak egyháztörténeti jelentőségű dokumentum volna, ha nem tartalmazna egyebet, mint a harmadik keresztény évezred egyházi, lelki előkészítésének ötéves programját.

Az enciklikáknál szerényebb terjedelmű dokumentum azonban nagyon gazdag és maradandóan időszerű tanítást közvetít. "Jézus Krisztusban Isten nemcsak megszólítja az embert, hanem keresi is." Az apostoli levél ehhez hasonló mondatai imádságos gondolatok sorát indíthatja meg az olvasóban. De hitbeli ismereteink felfrissítésére is szolgál, amit például a világi történeti forrásokból Jézus Krisztus személyéről idéz, és rámutat, hogy az evangéliumok a hit dokumentumai ugyan, de történeti forrásokként is figyelemre méltók. A hit nagy misztériumairól is olyan összefoglalásokat tartalmaz, aminek kibontása nemcsak általában a katekézis, de homíliák feladata is.

Ebből a gazdagságból merítve álljon itt annak megvilágítása, hogyan is élhetjük meg a tágabb értelemben vett "új adventet", mely nem csak a karácsonyt megelőző heteket jelenti. Ebben az új történelmi adventben a keresztényeknek alázatosan föl kell tenniük a kérdést az Úr színe előtt, hogy mennyiben felelősek ők is korunk bajaiért. Elhallgatható-e például a vallási közömbösség, mely sok mai embert arra késztet, hogy úgy éljen, mintha Isten nem volna, vagy megelégedjék egy olyan felszínes vallásossággal, amely összeegyeztethetetlen az igazsággal és az erkölcsi kötelezettségekkel? És mennyiben kell önmagukat felelősnek tartaniuk a terjedő vallástalanságért, amiatt, hogy saját vallásos, erkölcsi és társadalmi életük fogyatkozásai következtében nem tudták megmutatni Isten igazi arcát. ... A lelkiismeret-vizsgálatnak ki kell terjednie arra a kérdésre is, hogy befogadtuk-e a zsinatot, a Szentlélek e nagy ajándékát a második évezred végén?... A II. vatikáni zsinat, jóllehet nem abban a szigorú stílusban, melylyel Keresztelő Szent János a Jordán partján buzdította bűnbánatra és megtérésre az embereket, fölmutatott valamit a régi Prófétából, amikor újult erővel mutatta meg a mai embereknek Krisztust, "Isten bárányát, aki elveszi a világ bűneit", az ember Megváltóját és a történelem Urát.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu