Lakatos Tamás

Felebaráttá válni - cselekedetek által

Amikor az orvos gyógyítani próbál, az ember és az élet titkával találkozik. Szent János evangéliuma három fogalommal fejezi ki azt az összetett valóságot, amelyet a magyar minden esetben az élet szóval fordít. Ez a három fogalom: a biosz, a psziché és a dzoé. A biosz a hús-vér életre vonatkozik; a psziché azt az életet jelöli, amely feláldozható, másokért odaadható, a dzoékifejezés az isteni, az örök életet, az életet fakasztó erőt jelenti.

Az orvos - ha van szíve, füle, szeme és lelke - napi gyakorlata során mindhárom jánosi fogalommal találkozik. Amikor a testet vizsgálja vagy a sebet kezeli, akkor a biológiai értelemben vett életet érinti, a biosszal foglalatoskodik. Miközben az ember adott testrészeit, betegségét igyekszik gyógyítani, minden esetben a biosszal találkozik. Amikor azonban rátekintünk magára az emberre, és személyes kapcsolatba lépünk vele, sokkal többről van szó: megpróbáljuk az egész embert a szó nemes értelmében gyógyítani. Ez a gyógyítás kapcsolatteremtés ember és ember között, ahol az orvos csak alázattal közeledhet. Az alázat alapja pedig nem más, mint annak a felismerése, hogy Istenben minden ember a testvérem. Szent János így adja vissza Jézus szavait: "Ha megtartjátok parancsaimat, akkor hozzátok költözünk." Az emberben élő Isten különleges tiszteletet ébreszt az orvosban a beteg iránt. Ez a kapcsolat egészen új távlatokba emeli orvos és beteg kapcsolatát. Gyakran eszembe jut a gazdag ifjú evangéliumi története, amikor a jómódú fiatalember Jézushoz lép, és megkérdezi: "Mit kell tennem, hogy eljussak az örök életre?" "Tartsd meg a parancsokat" - mondja Jézus, és fölsorolja azokat a törvényeket, amelyek alapján eljuthatunk az Atya országába. Erre kissé csalódottan mondja a fiatalember: "Ezt mind megtartottam kora ifjúságomtól kezdve." "Jézus akkor rátekintett, és megkedvelte őt." Ez a mondat vonatkozik az orvosi szolgálatra is. Amikor rátekintünk a betegre, kapcsolatba léptünk vele, és már nemcsak a teste, a biosz, hanem a psziché, a veszélyben forgó élete érdekel. Ha eddig eljut, csakis akkor kezdhet az orvos gyógyítani - a szó legnemesebb értelmében. Az evangéliumi történet itt folytatódik. Jézus elmondja a titkot: "Egynek vagy még híjával: menj el, add el, amid csak van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem" (Mk 10,21-22). Amikor orvos és beteg között kialakul a "rátekintés", akkor következhet az őszinte, igaz beszéd lehetősége. Az orvos megkísérelheti a gyógyítást, ami nem csupán az adott testrészre, hanem az egész emberre vonatkozik. A halálos beteg, a haldokló mellett állva megtapasztaljuk, hogy tudásunk a beteg életét meghosszabbíthatja, szenvedését megkönnyítheti, de az életét megmenteni képtelenek vagyunk, hiszen a dzoét, az életet fakasztó erőt orvosként, emberként így nem uraljuk. Ez már egy másik dimenzió.

Az emberi lét eme három dimenzióját együtt szemlélve az orvos megsejt valami rendkívülit az emberi lét teljességének lenyűgöző valóságából. Isten munkatársaként, az irgalmas szamaritánus cselekvő lelkületével fordul oda a beteg emberhez, hogy felebarátjává tegye. Mert a felebarátom csakis az, akit cselekedeteim által azzá tettem. Így az orvos nagyszerű hivatása, hogy mindazokat, akik hozzá fordulnak vagy betegként "az útszélen fekszenek", felismerje, hozzájuk lépjen, amit lehet, megtegyen értük, és ezáltal gyakorolja a felebaráti szeretetet.

(A szerző a Budai Irgalmasrendi Kórház ortopédsebész főorvosa)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu