"Globális" együttműködés
-- a világért

Az Imaapostolság jubileumára

A Teremtő tiszteli teremtményeit. Még az anyagi világot is munkatársává teszi. A Napra bízza, hogy árasszon életet, meleget, fényt a Földre. Kenyerünket sem közvetlenül ő teszi asztalunkra. A munkások, a kultúra, a művészet és a közélet emberei - Isten munkatársai.

A bűnbe esett ember megmentésének is van "munkatársa" Isten oldalán: a megváltó Krisztus, ám ő is keres további munkatársakat, embert tisztelő, baráti szeretettel, hogy kimentse lelkünket a halálból - emberi együttműködésünkkel. Éppen e hivatás tudatosulása jelzi a keresztények nagykorúsodását (hiszen a gyermek még nemigen él együtt a család gondjaival, ő csak befogadó). II. János Pál pápa is szüntelenül hirdeti: az életszentségre törekvés és az apostolkodás minden keresztény feladata.

A kettő pedig szorosan összetartozik. A főparancs kapcsolja össze őket: "A szeretetet arról ismerjük fel, hogy életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért" (1Jn 3,16). Azaz: kell, hogy munkatársai legyünk a Megváltónak. Megállapíthatjuk tehát, hogy Isten nem szorul teremtményére. Ellenkezőleg: nekünk létfontosságú, hogy az ő munkatársai lehessünk.

Istennel való kapcsolatunk tehát dinamikus: tettre, cselekvésre késztető. A keresztény ember legegyénibb imája, legköznapibb tevékenysége is apostoli jellegű.

Ezt a feladatot tudatosan hordozni, mindennap ébren tartani képtelenek vagyunk. Mit tegyünk tehát? Minden napunknak lehetőleg a kezdetén egy rövid imával ajánlkozzunk fel e munkatársi szolgálatra.

Ezzel jutottunk el a jubileumára emlékező imaszövetséghez, az Imaapostolsághoz. Az eddigiekkel alapoztuk meg lényegének ismeretét.

Éppen százhatvan esztendeje történt, a franciaországi Valsban. December 3-a volt, a missziók Szent Pál apostol és Lizieux-i Szent Teréz mellett harmadik fő pártfogójának ünnepe. A tanuló jezsuita fiataloknak Gautrelet atya a krisztusi élet titokzatos képességéről és áldott feladatáról beszélt. Ha egyelőre külső apostoli munkát nem is végezhetnek, még tanulniuk kell, életük éppen nem értéktelen. Ajánlják fel napi imáikat, munkájukat, örömüket, szenvedésüket, így lehetnek teljes értékű munkatársai az Üdvözítőnek. Ebből a szűk körű rendi eseményből indult el világméretekig a pápaság által jóváhagyott és dicsért Imaapostolság szervezete.

Ennek lényege, hogy a mi szívünknek is legyen fontos, ami Urunk szívügye: hogy kimentsük a lelkeket a halálból... - Végezzük a napi felajánlást, és ami nagyon lényeges: felajánlásunkat a megváltó áldozathoz kapcsoljuk. Felajánló imánkkal magunkévá tesszük az egyetemes egyház és így az egész emberiség gondjait. Ezeket részletezik a pápák azáltal, hogy minden egyes hónapra kijelölnek általános és missziós imaszándékot. Sok helyen a püspökök is kérik az Imaapostolságtól egyházmegyéjük szükségleteire ilyen imaszándékok vállalását. Ezáltal is növekszik a tagokban a "katolikus érzék"!

Ezt növelhetnék tovább papjaink, ha a Direktóriumban havonta közölt imaszándékokat minden szentmisén bevennék a hívek könyörgéseibe.

Az Imaapostolság különösképpen számít a betegekre, a szenvedőkre. Értékeljék nagyra azt, hogy kiváltságos módon "egészítik ki testükben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből az egyház javára" (Kol 1,26).

Napjainkban már negyven-ötven millió katolikus tagja az Imaapostolságnak, ennyien örvendezhetnek isteni "munkaadónk" ígéretének: "Ahol ketten-hárman együtt vannak, ott vagyok közöttük!" Sőt: "Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól!" (Mt 18, 20.19)

Hevenesi János SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu