|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szabó Imre Máriát dicsérje lelkünk... Máriát dicsérje lelkünk, Máriát dicsérje szánk Őt, ki által Isten annyi szent malasztja szálla ránk, Kit Fiának nagy kegyelme kezdet óta őrizett Akihez a legparányibb bűn, homály se férkezett. Mindazok közt, kikre Éva megcsalatva bűnt hozott, És a bűnnel a halál és kárhozat leszármazott: Márián magán nem ejte az eredeti bűn sebet, Kit amannak kára ellen egy magas védpajzs fedett. Üdvözölt légy, feddhetetlen tisztaságú Szűz Anya, Élet, nem halál leánya, Boldogasszony Mária, Tiszta vagy te mint a harmat, mely egekből gyöngyözött, Sérthetetlen liliomként állsz a bűntövis között. Tiszta Szűz te, akitől a másik Ádám teste lett, Ép virág hibás gyökéren, mely hibátlanul eredt, Üdvözölt légy, ritka szépség, hervadhatatlan rózsafa, Melynek Isten úgy akarván, Jézusunk lett bimbaja. Ó miképpen zenghetünk hát neked illő éneket, Bűnösök mi, kik szívünkön hordozunk oly sok sebet, Sár a gyöngy mellé nem illik, bűnt utál a szűz erény, Hogy figyelhetsz hát reánk, ki tiszta vagy mint égi fény. Légy a csüggedők reménye, a szegények gyámola, Szenvedők vigasztalója, sebhedettek orvosa, Légy erőnk a bűnveszélyben, a halálban ápolónk, Lelki üdvünk szent ügyében légy Fiadnál pártfogónk. (1854) Szabó Imre (1814-1882) katolikus író, hitszónok. Győri diákévei idején tanára, Czuczor Gergely biztatta írásra. 1837-ben szentelték pappá. 1848-ban megalapította a Katholikus Néplapot, amelynek főszerkesztője volt. Világos után kitiltották Pestről, ahová csak 1861-ben térhetett vissza. 1869-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1871-től szombathelyi püspök volt.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|