Kanadai levél

Készülődés

Kanadában a karácsonyi időszak - vagy ahogy itt mondják: "a téli szezon ünneplése" - körülbelül három hónapig tart. A felvezetés természetesen már október végén elkezdődik, s az utolsó ünnepi vásárlásra buzdító hirdetések január végén jelennek meg, egy időben a Szent Bálint-napi, illetve az első húsvéti nyulakkal. Az egész dologról bátran kijelenthető, hogy nem több és nem kevesebb, mint afféle üzleti terv pontos és időzített végrehajtása. És hogy ebben a tervben itt-ott vallásos felhangot is engedélyez az amúgy magát "politikailag korrekt"-nek nevező társadalmi közmegegyezés - az már csak hab a tortán.

Mindezt végtelen csalódással írom. Mindig úgy gondoltam, hogy a vallási türelmetlenség a kommunista ideológia és az autokratikus vezetési stílus sajátja. Természetesen nemcsak én tévedtem ebben, hanem mindazok, akik a szocializmus összeomlásáig meg nem pillantották azt a végtelenül egyszerű s kiábrándító igazságot, hogy maga az "igazságos társadalom" is a legigazságtalanabb, legvadabb kapitalizmusba vezet. Vagy fogalmazzak pontosabban: abba a szekularizmusba torkollik, mely erkölcsöt, jóérzést, mindent nélkülöz, ha haszonról, pénzről van szó. De nem politikáról akarok írni.

Itt az advent idén is, s az ember óhatatlanul rádöbben: mekkora még a sötétség, s mennyire vágyakozunk a fény után! Ha visszatekintek az elmúlt évre, fájdalmasan állapítom meg, mintha idén még sötétebb s még reménytelenebb lenne minden, mint egy éve... Nem csak a világ dolgai megoldatlanok, saját házam táján sincs rend mindig. S a káosz, mint tudjuk, mindig annak kedvez, "aki" elől rejtegetni kellene magunkat és kincseinket. Ez a "szezonális támadás" is az ünnep mosolyát hivatott keseríteni. Az elbizonytalanítás kísérlete, mely bénulttá akarja merevíteni a lelkiismeret szavát.

És akkor mindig történik valami, amire nem számít a média csahos hada. Néhány éve a karácsonyi időszakban egy újszülött csecsemőt találtak a torontói városháza előtt, mínusz húsz fokban. "Csodának" nevezték el a kislányt, aki valóban csodálatos módon menekült meg a fagyhaláltól.

Az idei "figyelmeztetés" már három hete megérkezett: egy édesanya és hét gyermeke lett a tűz áldozata egy dél-ontariói tanyán. A nyolcadik gyermek még édesanyja szíve alatt várta a születés pillanatát. Az éppen távol lévő édesapának a kilencszeres gyász napjaiban biztosan nem lehet sok okosat mondani. S lám, a híradások kénytelenek voltak e család kapcsán arról is beszámolni, hogy nem csak egy gyermekszerető, összetartó családot ért tragédia. A mélyen hívő szülők életben maradt tagja ugyanis vállalta az interjút, hogy halk szavakkal, nagyon megfontolt mondatokkal személyes hitéről beszéljen a szekuláris társadalom közszolgálati tévécsatornáján. Kijelentette, számára személyes hite jelenti az egyetlen kiutat ebből a sötétségből.

Ha komolyan vesszük: számomra, számunkra sincs más lehetőség. Amikor Santa Claus bevonul a városba és átveszi a hatalmat, meg kell értenünk évről évre, hogy ez csak a káprázat és a szabad választás furcsa kettősségének pillanata. Pillanat, mely a mulandó dolgok közé sorolódik. Káprázat, mert csak annak árt, aki hagyja magát. És szabad választás eredménye, mert örökségünk része, hogy felismerjük: éppen az ilyen kísértések legyőzése által válik az emberi lélek valóban szabaddá és belülről fényesedővé.

Simándi Ágnes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu