 |
 |
 |
 |
2004.12.03
|
Száz éve
könnyezett legutóbb a máriapócsi kegykép |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Horgas Béla Bottal az idő Éjszaka megint a szél sávokra hasadó jajgatása szól sziszergése lángjai. Vakvilág óriása fél szája széle reszket. A kásahegy forró szellemei fakanállal esznek. Ő meg szegény pályára lökött esztelen kolosszus vadul fújja rágja magát előre a sötét anyagban kvaccs van. A tér ajtaja és bármi távol ma nyitva-tárva hiába áll. Sarkig áthangzik megannyi tárna tonna halálok üresen. S újfent nekizúdul. Önleve habzik ahogy bottal az idő jelentéseit egy hányaveti meztelen kéz rendre szétveri.
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
