Készület

Decemberbe léptünk. Az év utolsó hónapja a készület jegyében telik. Kérdés persze, hogy ki mire és hogyan készül. Persze, karácsonyra - vágják rá sokan, de ez azért talán nem ennyire egyértelmű. Nagy különbség lehet ugyanis karácsony és karácsony között. Vajon miféle karácsonyra készül az aluljáróban bódultan fekvő hajléktalan? Mifélére a Dél-Amerikában szolgálatot teljesítő verbita misszionárius? Milyen karácsonya lehet az árvaház ottfeledett lakójának? Hogyan, mire készül a rózsadombi milliárdos? S vajon milyen karácsonyt vár a háromgyermekes, harmincegy négyzetméteren lakó család?

A készület az ajándékozás izgalmával is jár. Ajándékozni is készülünk, bár ezt sem mindig egyformán. A nagy családban az ajándéklista öszszeállítása évről évre nehezebb. Kinek mit találjak ki; vajon tavaly nem kapott-e már; alig látjuk egymást, honnan tudjam, minek örülne - és így tovább.

Messze még a karácsony, de az ajándékozást már most, advent második vasárnapján is gyakorolhatjuk. Persze csak akkor, ha van bennünk elegendő bátorság, hit, és az idő és a tér távolságait legyőző akarat. Ha van bennünk szilárd szándék, hogy ebben az adventben ne csak a szűkebb családra, hanem a tágabb famíliára is gondoljunk. Milyen könnyű az ajándékozó dolga, ha nem kell kitalálnia, mire vágyik a megajándékozott! Könnyű, de a döntést nem kerülheti el: vajon megadja-e számára, amit kér? Azt adja-e, amit kér, vagy mással igyekszik sután kárpótolni?

"Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki?" - kérdezi az Úr Jézus (Lk 11,11-12). Vajon képesek vagyunk-e felismerni a valódi vágyakat: hogy nem díszes dobozok, nem pompás ruhák, nem nagyszerű falatok szereznek örömet, hanem pusztán a meghitt együttlét boldogsága. Tukmálunk-e akkor is, amikor a pénzünknél sokkal kevesebbre, de mégis, a tárgyi ajándékoknál messze többre: a szívünkre és a figyelmünkre van szükség?

Bizony, nagy különbség lehet karácsony és karácsony között. Vajon milyen karácsonya lehet annak, akit elhagytak, megtagadtak testvérei? Vajon tud-e örülni a csillogó üveggyöngyöknek a lélekben kisemmizett, távoli rokon?

Az ígéret a miénk: aki zörget, annak ajtót nyitnak. Nem tudjuk, pontosan mikor, de úgy lesz bizonyosan. És jó lesz újra együtt lenni, emlékezni, kezet fogni a rég nem látott, távoli családtagokkal. Erre is készülünk advent közepe felé haladva. Előbb vagy utóbb kinyílnak az ajtók, leomlanak a falak. Még akkor is, ha sokan legszívesebben inkább csak magasítanák azokat.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu