|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
LAPSZÉL Nemek harca
"Nemekből nem lehet országot építeni" - mutálja minden fórumon a hirtelen lett országvezető (attól most jótékonyan tekintsünk el, hogy a mondat szó szerinti ismétlése a legutóbb négy esztendeig kormányzó miniszterelnök - akkor gúnyos kacaj kísérte -megjegyzésének; úgy is mondhatnánk, szemérmetlen lopás). Tehát nemekből nem lehet, mint halljuk, csak egy a bökkenő: a beszélő háta mögött öles transzparens hirdeti: "A felelős döntés 2×NEM." Kedves Elöljárók! Legalább saját magukkal jussanak egyetértésre! Most mit is akarnak mondani? Balázs István Fővárosi mementó Már több mint egy hónapja vége a Budapesti Őszi Fesztiválnak. Emlékét még néhány furcsa köztéri szobor őrzi. Nem láttam mindet, csak azt, ami utamba került: néhány furcsa rózsaszín gombát a Ráday utca sarkán, egy Mikrobihoz hasonlítható Szent Ferencet a Ferenciek terén és egy égbekiáltóan ízléstelen férfialakot a belvárosi evangélikus templom előtt. Ez utóbbit a felállítása után el is lopta valaki. Sajnos megkerült. De az is lehet: újat készített helyette a "mester". Ezt nem tudom, de bevallom, nem is érdekel. Sejteni vélem, a szobrok célja ez lett volna: provokálni és elgondolkodtatni. Rám nagyjából annyi hatást tettek, mint egy újpesti tízemeletes panelház. Egy képtől azonban régóta nem tudok szabadulni. Hosszú ideje áll a főváros egy pontján mozdulatlanul. De nem szobor: élő aszszony. Őt nem művészeti menedzserek, nem posztmodern szobrászok állították a térre. Szinte a földig előrehajol, görbe hátán télen-nyáron fekete kabát. Kezét nyújtja. Nem provokál, mégis indulatokat vált ki belőlem. Arcát nem ismerem, mégis magam előtt látom. A látvány és a tehetetlen szégyen Kosztolányi néhány sorát juttatja mindig eszembe: Mondjátok, emberek, / ha láttok itt, amíg dülöngök, / rendkívül-furcsa, kis fekete kalapomban, / rogyadozó térdemmel, / a gyakor szüléstől / megroncsolt méhhel, / nem jut eszetekbe /az édesanyátok? Koncz Vera
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|