|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
"Nagyon fáj a kegyetlen kitagadás" Tömve volt országunk legnagyobb barokk székesegyháza már a szentmise kezdete előtt, jó néhányan még álltak is a széleken. Miközben zúgtak a harangok, anyai nagynéném emléke bukkant fel, aki a millennium évében tanulta a betűvetést. Hosszú élettel ajándékozta meg az Úr, teljes egészségben közel száz esztendőt megélt. Haláláig vallotta, számára az országvesztés volt a legnagyobb bánat, mert érezte, abból nincs feltámadás. A trianoni döntés napján zúgtak a harangok, siratták Magyarországot, emlegette gyakran. Sajnos ezért nekünk, a határon kívül rekedteknek nagyon fáj a kegyetlen kitagadás. A székesegyházban felolvasott levelekből kiderül, senki sem ácsingózik a magyar adófizetők pénzére, nem kívánja elvenni a maradék ország lakosai elől sem a munkahelyet, sem a nyugdíjat. Segítsen a Fennvaló, hogy a népszavazás után méltó törvény szülessen a magyar parlamentben. Kavargó hóesésben mentünk a templomba, ám a szentmise végeztével ragyogó napsütés volt, mintha az Isten is ránk mosolygott volna. Jósa Piroska, Nagyvárad
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|