Huszonöt sor a hallgatásról

A kármeliták kilencszáz éves szellemisége

Gyémántmiséjét ünnepelte Kovács Ferenc Ágoston kármelita december 3-án. Mindszenty József, aki akkor veszprémi püspök volt, 1944 júniusában szentelte diakónussá. A háború miatt még ugyanabban az évben, karácsony előtt pappá szentelte őt negyedmagával a kármeliták győri templomában Boldog Apor Vilmos, aki néhány hónap múlva vértanúságot szenvedett.

Magyarországon éppen háromszázhatvan évvel ezelőtt, a török kiűzése után jelentek meg a szigorú életmódjukról ismert sarutlan kármeliták. De a rend története kilencszáz évvel ezelőtt az Izraelen végigvonuló hegyvonulat legmagasabb csúcsáról indult, a Kármel-hegyről. Lejtőjén ma a modern kikötőváros, Haifa terül el, de a mészkősziklában kialakult barlangok már a történelem előtti időben is lakottak voltak - és egyben ősi kultusz helyszínei is. Erről tanúskodnak a föníciai feliratú pogány oltárok, majd az ószövetségi Szentírás, amely költői módon beszél Kármel hegyéről, a "gyümölcsöskertről", ahova az Úr visszavezeti majd Izraelt. Illés próféta itt védte a hitet és a törvényt, és ide vonultak zsidó, majd keresztény remeték, hogy megtapasztalják Isten közelségét.

A XII. század végén Kalábriai Bertold keresztes lovag gyűjtötte össze a szétszórtan élő remetéket, és alapított szerzetesi közösséget egy Mária-kápolna körül. Életcélul tűzték ki, hogy különleges módon szeretik és tisztelik a Szűzanyát, engesztelésül azokért, akik szerte a világon ezt nem teszik. A szemlélődő rend a XIII. század elején regulát kért Szent Albert jeruzsálemi pátriárkától, amelyben a legfőbb szabály: "Mindenki az Úr törvényén elmélkedjék éjjel és nappal, s az imádságban virrasszon."

A rend sok harcot vívott - önmagával és a külvilággal - azért, hogy ősi szellemiségét megőrizze. A XIII. században szigorú életmódjuk és népszerűségük miatt hamis vádakkal illették a rendet a pápánál az európai fejedelmek. A kármeliták ott voltak a legnagyobb egyetemek alapításánál (Oxford, Párizs, Bologna, Köln), a kapott kiváltságok miatt azonban meglazult a belső fegyelem. Számuk a járványok, illetve a törökök miatt is csökkent, a reformáció idején pedig sok tartományuk szétesett. Mindez több újító mozgalmat is elindított a rendben, a legismertebb és a legnagyobb hatású Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János nevéhez fűződik, akik az ősi regula szerint kezdtek élni. Drámai események után a rend 1593-ban jogilag kettészakadt, az úgynevezett sarus és sarutlan (reformált) kármelitákra. A változásokat bevezető szentek a misztika klasszikusai. Szent Teréz szerint az imádságos lelki élet növekvő barátság az Úrral, s "ha valaki haladni akar ezen az úton, ne sokat gondolkodjon, hanem nagyon szeressen". Ezt a küldetést tölti be a rend ma is, ebben az értelemben akar a Kármel a modern korban is Isten megtapasztalásának helye lenni.

Ez a mély imádságos élet valóban misztérium, ahogy Kovács Ágoston fogalmazott: "Azt hiszem, senki sem tudja, mi vezeti őt a rendbe, a kegyelem útját nehezen lehet kifejezni."

A rend szétszóratásának évében, 1950-ben küldte Kovács Ágostont elöljárója Budapestre, a Huba utcai rendházba, amelynek XX. századi történetével véglegesen öszszekapcsolódott élete: "Amikor elvették a rendházunkat, én írtam alá a jegyzőkönyvet, és amikor visszakaptuk, 1989-ben, akkor is én írtam alá a visszavételi papírokat." Ő is ahhoz a hétszázötven fiatal szerzetes paphoz tartozott, akik nem végezhettek semmiféle egyházi tevékenységet. Villanyt szerelt, majd lakáskarbantartó volt, végül nyugdíjazásáig a Szolidaritás Háziipari Szövetkezetben dolgozott. Még ezután is sokfelé megfordult, csak az utolsó bő évtizedben vonulhatott viszsza a Huba utcai rendház nyugalmába.

A XIII. kerületi utcában 1896-ban nyitották meg a sarutlan kármeliták házukat. Akkor két platánfát ültettek az épület belső kertjébe, amelyek a zajos főváros közepén ma is a rend ősi küldetését jelképezik. "Az eredeti szabály százhuszonöt latin sor - mondta Ágoston atya -, és annak egyötöde a hallgatásról szól."

A szemlélődő, régebben szigorú klauzúrában élő szerzetesektől a II. vatikáni zsinat döntése alapján - a szerzetesek az egyház életében jelentősen vegyenek részt - apostoli tevékenységet is kíván az egyház. De akármennyire is megváltoztak a körülmények, a küldetés ugyanaz, ahogy Kovács Csaba Albert tartományfőnök tavaly, a Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány fennállásának századik évében megfogalmazta: "Hivatásunk minden korban ugyanaz, mint ami Illés prófétáé volt, egyértelműen Isten mellé állni."

k.a.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu