Illés Sándor

A boldogság füzete

Ahogy múlnak az évek, egyre inkább megkeseredik az ember élete. Rigolyás lesz. Érzékeny. Szürke. És még sorolhatnám tovább hosszan, mi minden vár az idősebb emberekre. Pedig emlékszem, volt idő, amikor felsóhajtottam: "De jó dolga is van a nyugdíjasnak!..."

Arról ne is essék szó, hogy megfeledkeznek az öregekről. Felszívódnak a barátai, elkerülik ismerősei, élvezheti a nagyon várt tökéletes magányt.

Tűnődöm így keserves magányomban, és eszembe jut a gyermekkorom és Bakos Andris cimborám, régi játszótársam, aki egyszer bevallotta nekem, hogy valami csodálatos dolog van a birtokában. Faggattam hosszan, amíg elmondta, hogy van egy különleges füzete, amit elnevezett a boldogság albumának.

Sokáig bámultam rá. Aztán megkérdeztem: "Boldogság albuma?" Ő erre szégyenlősen lehajtotta a fejét. "Ezt én titokban tartom mindenki előtt, ne mondd meg senkinek. Csak neked árultam el. Egy füzet ez, amibe beleírom mindennapi örömeimet. Minden olyat, ami boldoggá teszi az embert..."

Ezen aztán még jobban elcsodálkoztam. Azon tépelődtem: ugyan mi lehet az, ami boldoggá teszi az ember életét? Ami örömet szerezhet neki? Látni szerettem volna ezt a csodafüzetet, amit Andris albumnak is nevezett. Kértem: mutassa meg nekem. Szeretnék beleolvasni. Húzódozott, hogy ez titkos füzet, ő ezt nem mutatja meg soha senkinek. No de nekem se? Erre aztán beadta a derekát, s egy este elhozta nekem nagy titokban a kabátja alatt.

Belelapoztam.

"Tegnap délután elállt az eső, és kimentünk focizni az utcára. Egész estig rúgtuk a labdát" - olvastam. Aztán arról írt néhány sort Andris, hogy Julcsa néni, a szomszédjuk elküldte a boltba, és adott neki néhány garast is cukorra. Meghogy Kopping plébános azt mondta volna neki: "Andris, vasárnap ministrálhatsz a nagymisén..." Ezt azonban én nem hittem el, mert Andrisnak egyese volt hittanból. Az azonban nagyon mellbeütött, amikor olvastam, hogy "vasárnap ötször ültem a vásári körhintán, de egyszer se fizettem..."

Öröm? Igen, öröm, ami már-már felér a boldogsággal. A füzet valóban a "Boldogság Albuma", mint ahogy Andris rá is írta a fedelére nagy betűkkel.

És most, hogy így felidéztem a múltat, arra gondolok, jó és hasznos dolog lehetne ma is egy ehhez hasonló füzet. Az örömök könyve. Lehetne album is, mint Andrisé, amibe összegyűjthetnénk naponta a minket ért kis örömöket, a boldogság csokrába fonva.

Lássuk csak! Elképzelem, hogy van is ilyen füzetem, vonalas iskolai irka, abba mindennap bejegyzem, milyen öröm ért, miért lehetek boldog nyugdíjas betegségem ellenére is.

Az első nap bejegyzése: Ma senkitől se kaptam felszólító levelet elmaradt hátralékaim kifizetésére. Posta se érkezett. Ez is jó jel.

Aztán sorakoznak a további bejegyzések. Minden napra jut valami. Például: "Már csengetett a busz, mire odaértem, de azért észrevette heves integetésemet a buszvezető és megvárt. Tíz éve nem történt velem ilyesmi. Rendszerint az orrom előtt mennek el a járművek, hiába integetek a botommal..."

Bejegyzésre kívánkozik az is, hogy az üzletből, a sarki boltban előreengedtek a pénztár előtt. Meghogy, el ne felejtsem beírni, a boltos köszönt nekem. Ilyesmi is régen fordult elő. Meghogy a szomszéd megkérdezte reggel, hogy hozzon-e tejet, mert a boltba megy.

Aztán jó ideig semmi, ülök csak este a füzet előtt örömhírek közlésére várva, de semmi. Jönnek újra a felszólítások, elmegy a busz az orrom előtt, lökdösnek, hátraszorítanak a boltban, nem köszön a szomszéd.

Egy hét múlva szemétkosárba dobom a füzetet. Feladom...

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu