Hit és Fény a Zemplénben

"Gyönyörű, gyönyörű, Jézus gyönyörű"... - énekelték a Zemplén-hegység szívében, a kicsiny Komlóskán a debreceni Szent László-plébánián működő Hit és Fény mozgalom által szervezett tábor lakói. Itt minden nyáron a táborozás élményével gazdagodnak a sérült fiatalok. Ezen a héten a sátoraljaújhelyi közösség néhány tagja is jelen volt.

Az önfeledt, vidám játékban sem volt hiány

A Debrecenben működő Szent László-plébánia immár hét éve ad otthont a Magvető névre "keresztelt" közösségnek, amelyet Wsokinski Ireneusz lengyel domonkos atya alapított. A plébánia hívei nagy szeretettel segítik a közösség tagjait, akikkel együtt vesznek részt a vasárnapi szentmiséken. A debreceni közösség világi vezetője Szabó Beáta. A közösség, vagyis a segítők, a szülők és a sérültek havonta találkoznak. Beáta véletlenül csöppent a közösségbe, ahol már az első alkalommal megtapasztalta a felszabadultság, természetesség és a feltétel nélküli bizalom légkörét. Nagy kalandnak tekinti a velük való törődést, az együtt sírást, együtt nevetést.

Drovnyák László (Lackó) boldogan és izgatottan várja a nagy napot

A táborban nagyon jó hangulat uralkodott. A sérültek intézetből és otthonból érkeztek. A segítők változatos programokkal színesítették az együtt töltött napokat. Bibliai vetélkedők, mozgásos versenyjátékok, pólófestés, gyalogtúra, városnézés váltották egymást.

A tábor legfontosabb eseményének számított Drovnyák László elsőáldozása. A huszonkilenc éves fiatalember és édesanyja nagyon boldogok voltak, s a közösség egy emberként örült az ünnepnek. Polgári Ferenc vizsolyi plébános szolgáltatta ki Lackó számára az oltáriszentséget.

Mit jelenthet nekünk, egészséges embereknek a sérültek világa? Egy óriási lehetőséget az álarc nélküli világ megtapasztalására, és annak felismerésére, hogy az élet szépsége legbelül kezdődik. Ha az Úrnak jó, miért nem felel meg nekünk? Miért élünk álarcok mögé rejtőzve? A sérültek élete nagyon őszinte. Tanúságot tesznek arról, hogy hogyan ne szeressünk. Tiszta szeretetükkel megérzik annak hiányát benned. Lehetsz dühös, kedves, mosolyoghatsz, de azt őszintén tedd, különben nem ér semmit. Van mit tanulnunk tőlük...

Ezt igazán csak akkor értheti meg az ember, ha részt vállal az életükben. Rövid időre velük tarthattam a táborban. Ajándékként éltem meg ezt a találkozást.

Kovács Ágnes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu