Lapszél

Hallgass meg minket!

"Ezen az ünnepen nem az égre, hanem a vízre figyelünk" - tudatta velem, tájékozatlan tévénézővel a miniszterelnök augusztus 20-án este. Tekintélytisztelő állampolgárként némi lelkiismeretfurdalásom támadt, mert épp akkor tértem haza szentmiséről. A francia Riviéra azúrkék vizének nézegetése után tanácsadóira hallgatva - kissé megkésve - az áradó Dunára is pillantást vető miniszterelnök megállapítása későn jutott el hozzám. Így maradi sorstársaimmal egyetemben ezen a napon is az égre tekintettem, és káplánunk árvízkárosultakért mondott könyörgéséhez csatlakozva így fohászkodtam: Kérünk téged, hallgass meg minket!

Sz. Cs.

Öröm - ünnep

A Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs embereinek sikerült olyan "közérdekű közleményt" kreálni a televíziók és a rádió számára, mely egyetlen képpel vagy szóval sem utalt arra, hogy augusztus huszadika nem más, mint az államalapító Szent István király napja. Felhasználtak hozzá több "haladó hagyományt", és igyekeztek családi és nemzeti húrokat pengetni. Még a nyugdíjasok oly fontos szavazóbázisáról sem feledkeztek meg. Úgy lobogott a háromszínű zászlók erdeje, mint a rossz emlékű május elsejei menetek élén a vörös lobogókkal arányosan kevert sor. A gyerekek is vezényszóra vetették fejüket balról jobbra, mint az észak-koreai bemutatókon.

Nem volt ugyan szó az alkotmányról, még az új kenyérről sem, de a központi feladatot sikerült megoldani: nem juttatta eszünkbe, hogy a legnagyobb nemzeti ünnepünk Szent István ünnepe. De végül is miért "öröm, ünnep, földön, égen" ez a nap? Miért jó ezen a napon "együtt a családdal - együtt a nemzettel" ünnepelni? Erre nem adott választ a "közérdekű közlemény".

Ám végül is az árvíz szomorú sodra elvitt szinte minden látványosságot földön-égen. Csak a Szent Jobb körmenet, csak a Szent Király maradt. Aki bajban is védője, öröme a magyar családoknak, a magyar nemzetnek...

Rosdy Pál

Nem vagyunk méltók

- úgy látszik. Olvasva nemzeti ünnepünk alkalmából a kitüntetettek névsorát - Szent István király ide vagy oda - egyházi személyiségnek híre-hamva sincs, de alig található keresztény eszmeiségű komoly civil értelmiségi is. Nevezzük ezt diszkriminációnak vagy talán a közelmúlt eszmei korrekciójának? Egyesektől már hallani: visszatér a kemény vonal, amelynek sok évtizedes emléke is még mindig sebez és elkeserít. A Horn-kormány négy éve sem engedte meg magának ezt a merev és mondjuk ki: durva megkülönböztetést.

Vagy ez is a száz nap programjához tartozott - kimondatlanul? Akkor valóban meghaladta e program a százszázalékos teljesítményt...

(-th)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu