A nevelés csődje

Amikor véget ér a televízióban az egyik mesecsatorna műsora, unokáim kedvetlenül készülődnek az esti fürdéshez. "Ezt nem!" - kiáltja a mama, és sebesen elzárja a készüléket. Evett a kíváncsiság, mi lehet az, amit semmiképp sem nézhetnek meg. Amikor a kádból hangzottak a csatakiáltások és jajszavak, odalopakodtam a televízióhoz, bekapcsoltam, és szemlélni kezdtem az adást.

Az első pillanatban nem láttam tiltásra érdemest. Játékokat népszerűsítenek, gondoltam. Vajon mi ebben az ártalmas? Már-már másik adásra kapcsoltam, amikor megjelent egy gépfegyveres úr, és hatalmas lelkesedéssel tüzelni kezdett. Egy bársonyos hangú hölgy közölte, a behatolók elleni küzdelemben a rosszat képviselőknek csak második világháborús fegyvereik vannak, de ezek csodálatra méltó hűséggel elpusztítják az ellenséget. Valóban, a kézigránátok, lángszórók és gépfegyverek derekas munkát végeztek.

"Felhőtlen örömet szerez e bámulatos játék" - így a kedvcsináló szöveg, miközben valaki vidáman tapos egy hullán.

Nem tudom, vajon e pazar játék kiagyalói megérték-e a második világháborút, én gyerekfejjel igen, s nem úgy emlékszem, hogy a házunkba becsapódó és szétfröccsenő aknák - a két hadsereg oly közel volt egymáshoz, hogy bombázni szerencsére egyikük sem mert - felhőtlen örömet szereztek volna. Ám, mint kiderül, vannak nagyobb örömök is. Például kibújhatunk a bőrünkből, amikor megjelenik harcra készen egy csontváz is. Vele a legmodernebb fegyverek végeznek, folytathatja csontváz-létét.

Megtudjuk, hogy a látvány lenyűgöző. A felcsapó lángok mintha valóságosak volnának, érezni véljük perzselő hőjüket. Boldogan lövöldözhetünk, hiszen a mi fegyvereink sokkal nagyobb pusztítást okoznak, mint ellenfeleinké. Hja, azok csak a második világháborút idézik, s azóta talán a fegyvergyártás fejlődött leggyorsabban.

Gyönyörű, már-már művészi a harcok hátteréül szolgáló termek kidolgozása - rebegi a hölgy. Mert ugye nem mindegy, milyen környezetben lőjük le, robbantjuk föl, semmisítjük meg ellenfeleinket. Rendezd be minél szebben a szobát, aztán elő a lézeres pisztolyt és puff! Nem csalódik, aki szert tesz erre az ötletes játékra.

Szerintem sem. Előbb játszik vele, aztán kedvet kap, hogy az ámulatra méltó fegyvereket a valóságban is kipróbálja. Mondjuk egy osztályteremben. Vagy az ellenségnek tekintett tanár ellenében. Hallottunk már ilyet.

Hogy ezt miért kell ilyen lelkesen propagálni a mesecsatornán, nem tudhatom. Talán az életre készítik föl a fiatalokat. Avagy esetleg a halálra? Ez volna a halál kultúrája játékos megközelítésben és kivitelezésben? Győztünk! De hová vezetnek ezek a győzelmek?...

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu