Harmincöt éves a Katolikus Karizmatikus Megújulás

A XIX. és a XX. század fordulóján a katolikusok és a protestánsok körében különféle vallási mozgalmak indultak, melyeknek tagjai az istenélményt újszerű formában, a Szentlélek működésének közvetlen megtapasztalásával élték meg. A pünkösdi közösségekben az imádságnak, az elmélkedésnek különös jelentősége van. Öszszejöveteleiken nem ritka a "látványos" megtérés, a váratlan gyógyulás, a nyelveken szólás vagy a misztikus elragadtatottság. A pittsburghi katolikus egyetemen 1967-ben néhány tanár és diák háromnapos lelkigyakorlatot tartott. A Lélek megvilágosító ereje által különleges, életre szóló lelki élmény részesei lettek. E harmincöt évvel ezelőtti eseményt tekintjük a Katolikus Karizmatikus Megújulás kezdetének. Ebben a szellemben világszerte közösségek sora alakult. Magyarországon a hetvenes évek óta vannak jelen...

A neokatekumenális út

A közösség története 1964-re vezethető vissza, amikor Madrid szegényei között, ezen az "úton" elindult az evangelizálás. Kezdeményezői Kiko Argüello és Carmen Hernández voltak. 1974-ben VI. Pál pápa hangsúlyozta, hogy a katekumenátus nemcsak a keresztség előtt lehet szükséges, hanem utána is, hiszen fontos, hogy az egyházat a keresztség lépcsőin hitre vezetettek alkossák. A neokatekumenátus ügyét II. János Pál pápa is a szívén viseli, itthon pedig Paskai László bíboros ajánlotta "mindenki" figyelmébe.

Magyarországon a neokatekumenális út 1983 óta van jelen (hat egyházmegyében, tizenöt plébánián, harmincegy közösség él). Ma már öt kontinens százöt országában elterjedt pasztorációs formáról beszélhetünk. (Az elmúlt esztendőig 5000 plébánián, 880 egyházmegyében 16 700 közösség működött.)

"Nem az evangélium szégyenlésének idejét éljük, hanem a tetőkről való hirdetését" - mondta a pápa 1993-ban a denveri Ifjúsági Találkozón. Az evangelizálásra ösztönző felhívását később megismételte Rómában. Üzenetére világszerte népmissziók kezdődtek azokon a plébániákon, ahol a neokatekumenális út elindult.

Az ősegyházban a katekumenátus volt a hitéletbe való bevezetés útja. A még nem megkeresztelt felnőttnek ma is ezt az utat kell megjárnia, ha be akar lépni az egyházba. A neokatekumenális út evangelizációs pasztoráció mindazok számára, akiket nem kereszteltek meg, akik eltávolodtak az egyháztól, akik nincsenek kellően evangelizálva, akik mélyíteni akarják a hitüket, akik a katolikus egyházzal nem teljes egységben lévő keresztény felekezetekből jönnek. Ez a neokatekumenátus, mely a II. vatikáni zsinattal párhuzamosan született meg, és melynek nevét a vatikáni Istentiszteleti Kongregáció határozta meg. A neokatekumenális út a megújulás eszköze; egy karizma, hogy a plébániákon, kisközösségeken keresztül megvalósuljon a II. vatikáni zsinat lelkülete. Ezekben a közösségekben megjelenik az egyház, mint a feltámadt Krisztus teste, aki az örök életet adja az embereknek.

A neokatekumenátus feladata, hogy az embereket a hit gazdagságának felfedezésére, vagyis a Jézus Krisztussal való találkozásra vezesse. A katekumenek személyesen fedezik fel az egyház tanítását, a Biblia értelmét, a liturgia éltető erejét. Az úton járva a "résztvevők" fokozatosan felismerik gyöngeségüket, bűneiket, és azt, hogy Isten ezekben a gyöngeségekben mint bűnösöket szereti őket. Ez a tapasztalat segíti a családon belül a megbocsátást, a házastársak kiengesztelődését, a szétzilált házasságok rendeződését. A közösség hitre hívja a hitehagyókat, emellett hivatások születnek a papságra, a szerzetesi életre, és kialakul a missziós küldetéstudat, melyet követve sokan elindulnak a világ különböző területeire, hogy elvigyék az Örömhírt.

A neokatekumenális út a helyi püspök kérésére felnőtteknek szóló katekézissel indul, és csak ott, ahol a helyi egyház plébánosa - a II. vatikáni zsinat gyakorlati megvalósításaként - engedélyezi. A heti kétszeri találkozások alkalmával a keresztség magjának kisarjadása három pilléren nyugszik: az Isten szaván, a liturgián és a közösségen. Ezen keresztül az emberek lépésről lépésre újra felfedezik a keresztség gazdagságát.

A magyarországi neokatekumenális közösségek eddig mindegyik Világifjúsági Találkozóra szerveztek önálló zarándoklatot. Ilyen alkalmakkor liturgiával, imádsággal és katekézissel készítik fel a fiatalokat a Szentatyával való találkozásra. Az idei torontói találkozón, egy jórészt fiatalokból álló, 121 fős zarándokcsoport vett részt.

A neokatekumenális út történetének kiemelkedő jelentőségű napja volt 2002. június 28., amikor a Szentszék jóváhagyta az "út" szabályzatát. A Világiak Pápai Tanácsának székházában átnyújtott dekrétum, egy öt éven át tartó munka megkoronázását jelentette. Az ünnepélyes szertartást James Francis Stafford bíboros vezette. Az egyház a neokatekumenátussal kapcsolatban első ízben ismerte el a keresztség utáni katekumenátust, mint a püspöknek tett szolgálatot. A szabályzattal konkretizálódnak a kezdeményezők elgondolásai, melyek az egyházmegyékben a püspök és a neokatekumenek felelőseinek irányításával valósulnak meg, hitelesítve az egyetemes egyház szolgálatára való elköteleződést. Egészen e statútum jóváhagyásáig hiányzott egy olyan séma, mely felismerte volna a megkereszteltek újraevangelizációjának fontosságát, és mellyel a keresztség utáni katekumenátust javasolni lehetett volna. A Szentszék ezzel a határozattal elismeri és felkínálja a keresztség utáni katekumenális út lehetőségét, mely nemcsak liturgikus szakaszokból van öszszeállítva, hanem katekétikus tartalommal is bővítették.

A neokatekumenális út elismerése a tanítóhivatal rendelkezésének a gyakorlatba való konkrét átültetését jelenti, és hatékonyan szolgálja II. János Pál pápa egyházformáló törekvéseit is.

Walton Gusztáv információinak felhasználásával: Pallós T.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu