Csengőszó, évnyitó

Bizonyára a tisztelt Olvasó is felfigyelt arra, hogy évről évre legalább kétszer ünnepeljük meg az újévet. Helyesebben: két újévet ünneplünk. A nagyobb csinnadrattával beköszöntő január elsején pezsgőpukkanás, himnuszéneklés, virslievés és vérmérséklettől függő elmámorosodás hivatott emlékezetessé tenni: ugrott egyet a naptár. Másik újévünk pedig szeptember elsején (vagy valamikor akkortájt) köszönt be, amikor az iskolák nyitják meg újra kapuikat. Ezt az eseményt a diákok többsége a hejehujázás legcsekélyebb jele nélkül tűri, az új tanszerek, könyvek követelte pénztárcaropogtató kiadások pedig a szülők kedvét is elveszik a bódult pezsgődurrogtatástól. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a kereszténység számon tart egy harmadik újévet is, nevezetesen az adventi időszak kezdetét - így érjük el végül az "egy év - három újév" ideális állapotát.)

Nem hiábavaló, nem túlzás egy esztendőben három újévet ünnepelni. Ha rajtam múlna, biztosan beiktatnék még egyet-kettőt. Mert az újév az valami más. Folytatódik is, véget is ér, el is kezdődik valami. S hogy mi, az csakis tőlem függ. Ha akarom, másképp lesz, ha akarom, minden marad a régiben. De a döntés szabadságát maga a lehetőség teremti meg: változtathatok, ha akarok.

Az újév esélyt ad. Ezért kellene belőle még néhány. Mindazok az elhatározások, ígéretek, vagy csak egyszerű pillanatnyi elgondolkodások, sóhajtások, amelyek ilyenkor érik a múltján és jövőjén egyszerre merengőt, alkalom híján talán örökre a mélyben maradnának.

Szilveszter éjjelén sokan a dohányzással, rendszeres takarítással, s hasonló "életre szóló" ügyes-bajos kérdésekkel kapcsolatos fogadalmakat tesznek.

Szeptember elsején kicsit más a helyzet. Az új tanévvel nem csupán arról van szó, hogy eggyel kevesebb korosztály van a diák felett, vagy az érettségi, diploma stb. került egy évvel közelebb, még csak nem is csupán arról, hogy esetleg új tantárgyak, új tanárok kerülnek a képbe. Ezek mellett új esélyek is nyílnak: ismét meg lehet próbálni kikerülni egy skatulyából, bekerülni egy baráti társaságba, nekiveselkedni a rohadt mateknak, vagy megfogadni, hogy legalább hébe-hóba belelapozok a kötelező olvasmányokba.

Az újév tiszta lap. Tabula rasa. Azzal írom tele, amivel akarom. Vagy amivel sikerül. De maga az elhatározás, az újbóli nekiindulás, az akarat mindenképpen tiszteletre méltó - bármi lesz is a végeredmény.

Az újév kezdete a világi ember számára is egyfajta megtisztulással ér fel. Visszatekintés, számvetés, elhatározás. Valami elmúlik, valamitől megszabadulhatok, helyet készíthetek valami újnak, másnak, szebbnek, jobbnak, értékesebbnek. Mennyivel inkább így van ez a Krisztussal nekiindulók életében! Minden kiengesztelődés, minden szentgyónás, minden újrakezdés lehet "új év", függetlenül a naptár állásától.

Örömteli újrakezdést kívánok minden tisztelt Olvasónak - diáknak, dolgozónak, nyugdíjasnak egyaránt. A szeptemberben megszólaló becsengetés azt is jelzi: van, Aki szorít értünk.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu