ÉLET ÉS LITURGIA

Biblia és liturgia

A keresztségre készülő felnőtt a hoszszabb-rövidebb prekatekumenátus, a keresés útját végigjárva elérkezik a katekumenátus kezdetéhez. A befogadás az első állomás, amikor kinyilvánítja az egyház közössége és a felelős lelkipásztor előtt, hogy hisz Istenben, az Isten üzenetében megtalálta azt, ami arra indította, hogy elinduljon ezen az úton. Az egyház pedig azzal válaszol, hogy e szertartás keretében átnyújtja neki a Szentírást e szavakkal: Fogadd a Szentírást, amelyben Isten szól hozzád!

Ez az esemény ráirányítja figyelmünket a Biblia és a liturgia szoros összetartozására. Nyugodtan állíthatjuk még azt is, hogy a kettő egymás nélkül elképzelhetetlen. Kétségtelen, hogy olvashatjuk a Szentírást egyedül is, könyöröghetünk a liturgia szavaival, de amikor az olvasást liturgikus keretben végezzük, az Igének, Isten terített asztalának leszünk a vendégei.

Az emmauszi úton Urunk maga magyarázza tanítványainak az Írásokat, és megvilágítja előttük, hogy neki mindezt el kellett szenvednie a próféták jövendölése szerint. A tanítványok felkészítése megtörtént az út folyamán. Amikor megérkeznek a helységbe, ott asztalhoz telepednek, és a kenyértörésben felismerik az Urat. Az Apostolok Cselekedetei is bővelkedik leírásokban, amikor az Írások olvasása és magyarázata után az apostolok megtörik a kenyeret. Sőt, tudjuk, hogy az első századokban a Szentíráson kívül más liturgikus könyv nem létezett. Ez a liturgia kreatív korszaka, amikor a legfontosabb részen kívül - Krisztus szavai az utolsó vacsorán - az imádságokat rögtönözték.

Honnan merítette az egyház ezt a gyakorlatot? Az ószövetségi zsinagógai istentiszteletből. Amikor az ószövetségi választott népet a fogságba elhurcolták, számukra megszűnt a templomi istentisztelet az áldozatbemutatással együtt. Ekkor alakult ki az a szokás, hogy az ószövetségi áldozatbemutatás nélkül az összejövetel helyén, a zsinagógában elmondták imáikat, hitvallást tettek, és meghallgattak egy részt Mózes könyveiből a magyarázattal együtt. A Krisztus előtti századokban pedig nagy előszeretettel olvasták a próféták iratait. Ez az istentisztelet megmaradt a fogságból való visszatérés után mind a mai napig. Akkor sem szűnt meg, amikor újjáépítették a jeruzsálemi templomot.

Amint az evangéliumból ismert a történet, Jézus maga is a názáreti zsinagógában olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták neki. "Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek..." Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. S elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok." (Vö. Lk 4,18-21)

Az ősegyház számára a legfontosabb az volt, hogy a próféták jövendöléseiből is minél inkább kitűnjék, hogy Jézus Krisztus a megígért Messiás, akiben beteljesedtek a próféták jövendölései. Ez látható az újszövetségi iratokban, különösképpen is az evangéliumokban. Használatukról már a II. század közepén Szent Jusztinusz is beszél hitvédő iratában.

Az olvasmányos rend csak később alakult ki. Ebben az időben a folyamatos olvasást használták, csak később történt ennek megszakítása, amikor már a liturgikus ünnepek kialakultak.

Az egyház megkívánja tőlünk, hogy az Ige asztalához is odaüljünk, vagyis érezzük, hogy akkor ünnepelünk méltóan, ha a tanítást is meghallgatjuk. Nagy segítséget kaptak híveink a napi mise- és szentírási szövegeket tartalmazó Adoremus havi füzetekkel, amelyek segítségével napról napra nemcsak a szentmisében hallhatják, hanem a nap folyamán ismételten elolvashatják a szentírási szövegeket.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu