Életemet a szegényekért

A "Haldoklók Kaligath-i Otthona" egyike a Teréz anya által alapított egészségügyi intézményeknek. Kicsi épület a hindu templom háta mögött, mindössze néhány kicsi szoba. Bizony nem könnyű az ajtót megtalálni a gyerkőcök hada és a koldusok között, akik kitekert testtel, gyakran hiányzó végtagokkal várják, hogy felvételt nyerhessenek az áhított otthonba. Teréz anya Életem a szegényekért című könyvében írja, hogy a kaligathi haldoklók otthonának alapítását akkor határozta el, amikor az utcán egy-egy embert látott meghalni néhány méterre egy kórház kapujától - magányosan, segítség nélkül. "Jobban hasonlítottak kivert állatra, mint emberre. Nem tudtam uralkodni érzelmeimen - írja könyvében Teréz anya, majd hozzáfűzi: Elhatároztam, szerzek egy helyet, ahol utolsó óráikban nem lesznek egyedül. Elmentem a városházára, hogy épületért folyamodjak. Ha ez megvan, a többit már meg tudom csinálni. Így kaptam helyet a Kali templom szomszédságában."

Teréz anya méltán kapta meg a béke Nobel-díjat. Kalkutta legsötétebb sikátoraiban varázsolt hihetetlen erejével menedékhelyeket, létrehozta kórházát a Földről távozóknak.

Amikor belép az ajtón, nyugalommal telik meg körülötte minden. Ez a ráncos, görnyedt asszony mintha törékeny vállain hordaná a világ minden szerencsétlenségét. Végezetül még egy idézet Teréz anya említett könyvéből: "Az alacsony kasztbelieknek ez az otthon adja meg a lehetőséget, hogy méltósággal távozhassanak el az életből. Azzal a méltósággal, amelyet addig soha nem ismerhettek meg - mondják róla azok, akik személyesen ismerték.

Brad Gillings

(fordította Klucsik Mária)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu