Uj Ember

2002.09.01
LVIII. évf. 35. (2822.)

Főoldal
Címlap
Zarándoklat a szülőföldre
Szent Hedvig sírjánál
Ezeréves élő templom...
Ünnepelt a Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye
Minden iskola
Lelkiség
A többpillérű híd
Évközi 22. vasárnap
Biblia és liturgia
ÉLET ÉS LITURGIA
A neokatekumenális út
Harmincöt éves a Katolikus Karizmatikus Megújulás
A hét liturgiája
(A év)
Katolikus szemmel
A múltat békévé oldja az emlékezés
Otthon, iskola, Isten háza
Gondolatok tanévkezdéskor
A nevelés csődje
Lapszél
Hallgass meg minket!
Élő egyház
Hit és Fény a Zemplénben
Ezentúl más szemmel nézünk egymásra
Változások az egyházmegyékben
Egri Főegyházmegye
Élő egyház
Öt éve távozott el...
KFOR-zarándoklat a leendő szent kegyhelyére
Életemet a szegényekért
"Nem aktuális"
A Szeretet Világi Misszionáriusai
Himnusz az élethez
Fórum
Szerzetes a minisztériumban
Egyház, nevelés-oktatás, politika
Az új tanév kezdetén
A Győri Egyházmegyében
Fórum
A szeretet fantáziája
Új boldogok
Kedvező lengyel adatok
Fórum
Zarándokként Magyarország búcsúnapján
Mayer Mihály pécsi megyéspüspök szentbeszéde a Szent Jobb előtt
A két Európa nem ugyanaz
Jubiláló hegyi templom
Ifjúság
Őrzés és művelődés
A Sziget - nővérek szemével
"Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére." (Róm 15,7)
Csengőszó, évnyitó
Rejtvény
A szótagok helyes sorrendje egy szentírási idézetet ad!
Kultúra
Örvös Lajos halálára
Sóskút stációi felújításra várnak
Trófeagyűjtemény a nagy vadász kastélyában
Szabó Ferenc kalandozásai
A boldogság füzete
Fórum
Körbezárva
Egy hét a víz fogságában
Mozaik
Megújult a Kalocsai Érseki Főkönyvtár
Erzsébet halakkal, Rómában
Patikamérleg
Tízórai mesék
A pozsonyi érsekkert növénye
Történelemtanárok figyelmébe
Pápa és papa között
Az Adoremus fogadtatása

 

Zarándokként Magyarország búcsúnapján

Mayer Mihály pécsi megyéspüspök szentbeszéde a Szent Jobb előtt

A főpásztor zarándok testvéreinek szólította hallgatóit, és rámutatott: a zarándok mindig a cél felé halad, de néha megáll erőt gyűjteni. Mi is most megállunk, hogy "megtisztítsuk magunkat a történelmi közelmúlt és jelen divatos sarától." Vannak, akik nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy Szent István művének gyökerében az áll, hogy hittel befogadta a háromságos egy Istent és Jézus Krisztust. Hajlamosak erre vállrándítással kérdezni, egy politikus szavával: "Na és?"


"Az Isten kegyelméből való országlás szolgálatot jelent"

A pécsi püspök ezután így folytatta:

"Amikor azt mondom, Szent István legalapvetőbb műve az, hogy az egy és egyetlen Megváltót személyes Istenként elfogadta, többet jelent, mint egyszerűen a sámánok helyébe egy másik istenséget helyezni. Ezért e kifejezés bármennyire érvényes, hogy átvette a kereszténységet, többet jelent, mint vallásváltást!

Szent István ezzel elfogadta mind a maga, mind alattvalói részére, hogy létezik Felső Hatalom, aki felé számadással tartozik. Nem a személyes önkény, nem az egyesek által fellázított pogányok lázadása a törvény, mert van objektív törvény, az erkölcs tudománya is létezik, amely ma is felette áll a társadalmi erkölcsnek. Ma a parlamentarizmus korában sem haszontalan ezt tudatosítani. Amikor Nossol érsek úr, a lengyel püspökök egyike Brüsszelben az EU-nál járt, beszédében kérte, hogy ne a tagok személyi felfogása legyen a törvényhozás mércéje! A törvényhozásnak a parlamentekben sem a képviselők korlátai szerint kellene szavazni, hanem az annyira hangoztatott szakértelem, szaktudomány szerint. Ezért oly nehéz a döntés, vagy könnyű? - egyházi kérdéseknél.

Az Isten kegyelméből való országlás, uralkodás szolgálatot jelentett. A bitorlás, az önkény a felvilágosult királyoknak, az abszolút királyoknak a sajátja, akik maguk felett nem akartak Istent elismerni, hanem akik a királyi trón helyett Isten trónjába ültek!

Az Isten kegyelméből való királynak méltó szobra, a tavaly augusztus 15-én átadott esztergomi Melocco-mű, amely valódi szimbólum. Első pillanatra nem is Szent István a főalak. A püspököt látjuk főszereplőnek, aki nem a maga személyében cselekszik, hanem Isten uralmát, hatalmát és méltóságát szimbolizálja. István király Isten kezéből fogadja el a királyi méltóságot. Isten kegyelméből király! De nem egyes történelemkönyvek hamisítása, manipulálása szerinti értelemben.

A Szent István-i művet nem mindenki érti. Ha valaki ezt bevallja, becsülendő, de ha a zarándokokra sarat dobál, az nem tisztességes eljárás.

Szeretnék visszatérni a Melocco-szobor megáldásához. Csak azért, mert szerintem alig érthette meg valaki, legkevésbé azok, akik a hivatalosnak mondott véleményeket alakítják. Minden jelentős felekezet megáldotta a szobrot, rajta keresztül a Szent István-i művet, amelynek gyökere Jézus Krisztus, a mi Megváltónk.

A pécsi rabbi úr is - akit nagyon becsülök - odaállt a megáldandó szobor elé. Nem áldást mondott, nem olvasott szokása szerint az ószövetségi Szentírásból, hanem azért könyörgött, hogy István király művét ő is megértse! Őszinte és egyenes volt, mint máskor is! Kiben tudatosult ez? Ki idézte? A hívő zsidó ember őszinte imája volt!

Vannak vádaskodók, pedig nem a vádaskodás a szabadság csúcsa! Szekszárdon történt plébános koromban. Valaki üzent az egyik nagyobb városból, hogy rokona súlyos beteg. Lássuk el. Megtörtént. A következő nap bejött a fia panaszt tenni. Micsoda dolog, hogy elláttuk az édesapját, aki egész életében meggyőződéses ateista volt. Azt válaszoltam: édesapja megköszönte, hogy pap volt nála. Hálás volt. Inkább azon gondolkozzon el, hogy édesapjának miért kellett egy életen át hazudnia, még a családjának is. Miféle nyomás alatt volt?

Tudom, hogy sokan nem kapták meg a keresztény örökséget az elmúlt évtizedekben. A privát szférába szorított egyház megalázottságának és a hivatalos ideológia privilégiumának egymásra feszülésének gyümölcseit ma is érezzük. Azt mondja az egyik hetvenéves beteg a kórházi gyónása és áldozása után: olyan szívesen elmennék vasárnaponként szentmisére, de félek, hogy a lányom kigúnyol! Az elmúlt idő ideológiai áldozatai ma is szülik áldozataikat. Ne az áldozatokat marasztaljuk el, hanem az áldozatgyártókat!

Zarándokolunk, éspedig közösségben, és nem privát módon. Közösségben - amint említettem -, a vallásszabadság adta jogaink tudatával. Ez nem olyan egyszerű kijelentés, mint ahogyan az elmúlt időben beadták és átvettük.

A vallásszabadság az alapvető emberi jogok része. Mit jelent ez? Azt, hogy ugyanúgy nem kérdőjelezhető meg, mint más alapjog. Nem az állam kegye és nagyvonalúságának ajándéka. A vallásszabadság nem az Istennek való hátatfordítás, az istentagadás szabadsága és privilégiuma. A vallásszabadság szabad út az Isten felé és nem az Istentől. Ezért minden zarándok Isten felé megy, és mindenki, aki tagadó, az út szélén ülő bámészkodó.

A vallásszabadságot élő és gyakorló ember a keresztény társadalmi tanítás szerint az Istentől értelmezett ember. Ez az ember a társadalom része, és nem színezője. Ezért kollektív jogai vannak, és nem lehet a privát szférába szorítani. Az ateizmus, az istentagadás a személyes jogon alapul és nem a vallásszabadság jogán. Ez a felfogás valóban a privát szférába tartozik! Ha ők ott vannak, ne akarjanak minket is oda szorítani, mert akkor ismét a sekrestyébe szorítanak minket. Mi nem privilégiumokat akarunk, hanem élni a vallásszabadság jogával. Nem szeretnénk ezután is a "privát" jog privilégiumait elszenvedni.

Zarándokok vagyunk ma itt, a Szent István-bazilika előtt. Istentől értelmezett zarándokok. A vallásszabadság jogán körmenetbe sorakozunk. Nem elfogadható számomra az az érvelés, hogy egyesek, legyenek akár miniszterek vagy államtitkárok, a köz szereplői nem mernek részt venni a körmeneten, mert elvesztik semlegességüket. A kereszténység nem állott víz, nem pocsolya! Ha Istentől értelmezett az ember, ha a vallásszabadság szabad út az Istenhez, akkor a katolikus vallású állami tisztviselőnek ki tilthatja meg a jelenlétet? Párt? Akkor nem semleges, hanem ideológiától fertőzött. Akkor világnézetileg túllépi a kompetenciáját. A választások előtt ígéretet kaptam, hogy a hívő tagozat meg fog szűnni, mert mindenki eldöntheti párton belül, hogy milyen világnézet, vallás elkötelezettje. E kis tagozat ugyanis azt sugallja, hogy a többség vallástalan, ez pedig nem a valóság. Kérem, a következő száz nap programja közé fel lehet venni e tagozat eltörlését a semlegesség dokumentálásaként. Remélem, szeretném remélni, hogy a kisebbik kormánypárt sem kifogásolja!

Zarándoklásunk ma - itt, Budapesten - legyen köszönet első szent királyunk iránt, hogy nekünk adta Jézus Krisztust. Zarándoklatunkban Jézus Anyjához, a Magyarok Nagyasszonyához fordulunk. István király halála előtt neki ajánlotta fel az országot, hogy a király a reménybeli jövő tudatában lépje át a földi élet küszöbét. E felajánlás jelentőségéről már sokat hallottunk. Én a lényegét abban látom, hogy Mária egyszer s mindenkorra adta fiát, a Megváltót a világnak, az embereknek. Szent István is Jézus Krisztust adta a korona alá tartozó népeinek. Az ország jövőjét Jézus Krisztus biztosítja. A király eltávozik e világból, de maradjon meg mindörökre legfőbb, legalapvetőbb műve, a Megváltó vállalása, az iránta való elkötelezettség, Mária által, a Szent Korona népei között."

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu