Minden iskola

Szerencsés ember, aki iskolába járhat. Tíz gyermekből négynek ma a világban nincs ilyen lehetősége. Ők soha nem tanulnak meg írni és olvasni. Ugyanakkor az is hallatlan hatalom birtokosa, aki iskolában taníthat, mert életet ad vagy kiolt, a szónak nem biológiai, nem is lelki-kegyelmi, hanem szellemi értelmében. Hasonlít az evangéliumi magvetőhöz, aki útszélre, köves talajra, tövisek közé is jó magot vet. Fontos a jó mag, mert sokan konkolyt vetnek.

Magyarország természeti kincsekben ugyan nem bővelkedik, de kitűnő pedagógiai hagyományai vannak, és ez olykor többet ér, mint a drága kőolaj vagy a gyémánt. Bárcsak tudatosulna ez a mindenkori államférfiakban, és pedagógusaink valóban megkapnák a beígért 50 százalékos béremelést, beleértve a hitoktatókat is, akik az erkölcsös életet és az istenfélelmet oltják a szívekbe. Boldog az a nemzet, melynek vezetői képesek felismerni mindazokat az előnyöket, amelyek a különböző típusú és szellemiségű iskolákban rejlenek, és azokat érdekegyesítő módon az egész társadalom javára, és nem megosztására tudják fordítani. Legelőször ezért kérem: "Jöjj, Szentlélek Úristen!"

Ítélje meg mindenki, hogy mennyire igaz a mondás: egy társadalom annyit ér, amilyenek az iskolái. Csúnya szóval élve, az iskolákban születik az elkövetkező évtizedek nemzeti összterméke. Ott nyílnak meg a lelkek egymás megbecsülésére, a kitartó munkára, az igazmondásra, a nagylelkűségre, a gyöngék fölkarolására, és sorolhatnánk még azokat az ideálokat, amelyeket az iskola képes lenne fölszítani a jövő reménységeiben. "Azé a jövő, aki eszményt tud adni a felnövekvő nemzedék elé" - hirdeti megnyilatkozásaiban II. János Pál pápa. A katolikus iskolának még inkább hivatása, hogy világosan megfogalmazott eszményt adjon egy értékvesztett korban. Segítsen megálmodni a jövőt annak a gyermeknek, aki még nem tudja, hogy mi lesz belőle, aki előtt a holnap kifürkészhetetlen titok, aki napjainkban túl korán találkozik a tragédiával. Ezért kérem újra: "Jöjj, Szentlélek Úristen!" Ő a nagy Tanító, aki tanárokat-diákokat, és nemcsak a katolikus iskolák falain belül, képes rádöbbenteni hivatásukra és talentumaikra, amelyekkel megajándékozhatják egymást. Mert az iskola sokkal inkább a hétköznapi megajándékozás helye, mintsem egy alagút, amelybe szeptemberben bedugjuk a fejünket, és alig látjuk a végét.

Végül a tanévkezdés mindig eszembe juttatja az újrakezdés lehetőségét is. Év elején tiszta lappal indul neki az évnek minden diák. Bármilyen volt az előző iskolaév eredménye, lehet javítani! Amikor pedig az ember már kinőtte az iskolapadokat, akkor jön az igazi, a nagybetűs iskola, az Élet iskolája. Az értékelés nem külső mérce, szimpátia, vagy divat szerint történik, hanem, hogy mennyire sikerült olyanná válni, amilyennek a Mester akart, mert ennek az iskolának Ő a célja, és Ő a jutalma: "Jöjj, Szentlélek Úristen!"

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu