Zarándoklat a szülőföldre

Négynapos lelkigyakorlat és örömünnep, elmélyült imádság és felszabadult tánc Lengyelországban: augusztus tizenhatodika és tizenkilencedike között II. János Pál pápasága során immár kilencedik alkalommal vendégeskedett szülőhazájában. E látogatás legfőbb érdekessége, hogy ezúttal kizárólag Krakkóban és környékén időzött, végigjárva fiatalsága, majd papi pályafutása színhelyeit - a különféle közleményekben ugyanakkor számtalanszor hangsúlyozta, hogy "egész Lengyelországra gondol, szívében ott az egész nemzet".

Szent Fausztina templomának felszentelése

A Szentatya augusztus 16-án délután érkezett Krakkóba, és a repülőtéri üdvözlést követően szokott szálláshelyére, az érseki palotába tért. Tiszteletére a palota előtti járda aszfaltját július folyamán kockakövekre cserélték, az épület homlokzatát letisztították, kivilágították... A pápa vacsoráját követően rezidenciája ablakából köszöntötte a téren várakozó boldog tömeget, amely köszöntő rigmusokat, jelszavakat skandált. A Szentatya mindannyiszor közvetlen hangon válaszolt - családias beszélgetéssé formálva a protokolláris eseményt. Tíz-tizenöt perc elteltével végül megáldotta a sokaságot, s az ablak bezárult... E kedélyes beszélgetés szombaton, majd vasárnap is megismétlődött - a pápa, mielőtt pihenni tért, mintegy "jó éjszakát" kívánt a híveknek. Az állami televízió, illetve a krakkói városi tévé természetesen élőben közvetítette a történéseket. Nem túlzás azt állítanunk, hogy az emberek egyetlen percre sem feledkeztek meg a pápáról: ablaka alatt éjjelente csoportokban imádkozták a rózsafüzért.

Szombaton délelőtt szentmise keretében került sor a Krakkó belvárosától tizenkét kilométerre, Łagiewnikiben épült Isteni Irgalmasság temploma felszentelésére. A Szentatya számára mindig is kiemelten fontos volt az isteni irgalmasság tisztelete - ennek is köszönhető, hogy e templom bazilika rangot kapott. Közvetlen közelében található az Isteni Irgalmasság Asszonyáról nevezett nővérek rendháza, amelyben Szent Fausztina nővér, a hallatlan népszerűségnek örvendő misztikus apáca is élt. A szerény és hallgatag szerzetesnő, eredeti nevén Fausztina Kowalska 1905-ben született, és alig húszévesen öltötte magára a szerzetesi ruhát. Az egyszerű családból származó, kertészként és szakácsként dolgozó nővér hátrahagyott naplója a Jézussal való találkozások és misztikus élmények, nemkülönben a keresztény irgalmasság mai lehetőségeinek gazdag tárháza. A Szentatya 1993-ban avatta őt boldoggá, majd 2000 áprilisában szentté.

A most felszentelt bazilika a lelki megtisztulás lehetőségének egyik legnagyobb nemzetközi központja lesz, ahol többek között tizenhat nyelven gyóntatnak majd. Már az épülőfélben lévő templomot is egymillióan keresték fel az elmúlt esztendőben. Ennek fényében is érzékelhető, milyen egyházdiplomáciai jelentősége van annak, hogy a templom négy alkápolnája közül az egyik a Magyarok Kápolnája elnevezést kapta. Falait és a liturgikus teret magyar művészek alakították ki, Puskás László görög katolikus pap vezetésével - a munka fővédnöke pedig Lévai Anikó asszony volt, aki Orbán Viktor oldalán jelen volt a felszentelés szertartásán.

A Błonie parkjában tartott szentmisén II. János Pál e szavakkal zárta prédikációját: "Köszönöm türelmeteket!" Majd így folytatta: "Krakkói érsekként személyesen is közöttetek lehettem - ám Rómában is szüntelen veletek vagyok, az imádság és szeretetteljes gondolataim révén..." "Mi is veled vagyunk!" - skandálta a tömeg. A fiatalok pedig azt kiáltozták: "Maradj velünk! Maradj velünk!" A Szentatya elmosolyodott: "Még a végén rábeszéltek, hogy hagyjam cserben Rómát..." A záró áldás előtt pedig e szavakkal búcsúzott: "Adni szerettem volna... A közeli viszontlátásra - hanem ez teljességgel Isten kezében nyugszik."

A szentmisén mondott beszédében II. János Pál az isteni irgalmasság oltalmába ajánlotta a világot. Hivatalos becslések szerint körülbelül egymillióan hallgatták szavait - csupán a templomhoz vezető útszakaszon kétszázezren várakoztak, hogy integethessenek az előttük elhaladó Szentatyának.

Szent Hedvig sírjánál

A szertartást követően a Szentatyát a királyi vár, a Wawel katedrálisába vitték. Kívánsága szerint a nyilvánosság kizárásával, teljes csöndben elmélkedett, mintegy háromnegyed órán keresztül. Előbb a szentélyben, a lengyel királyok ősi koronázóhelyén elimádkozta a vesperást, majd a szeretett lengyel királynő, Nagy Lajos királyunk lánya, a Jagelló Egyetemet alapító Szent Hedvig sírjához ment.

Szálláshelyére tartva még felkereste a Szent Flórián-plébániatemplomot, amelyben 1948 és 1950 között templomigazgatóként működött. Rövid, személyes hangú beszédet tartott, felidézve néhány akkori élményét - a lelkes tömeg pedig énekelt, valósággal táncolt a Szentatyát szállító pápamobil körül.

Błonie rekordja

A négynapos program központi eseménye a vasárnap délelőtt tartott błoniei szabadtéri szentmise volt, amelyre Krakkó egyik népszerű parkjában, a Jagelló Egyetemtől nem is oly messze került sor. Szentbeszéde mottójául a Szentatya János evangéliuma tizenötödik fejezetének egyik versét idézte: Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Központi gondolata ezúttal is az irgalmasság volt: áldottak az irgalmasok. A szentbeszéd után került sor négy lengyel egyházi személy boldoggá avatására.

A hivatalos tájékoztatás szerint e szentmisén két és fél millió hívő vett részt. Ez a lengyel történelem eddigi legjelentősebb megmozdulása. II. János Pál pápasága idején mindössze egyszer jegyeztek fel nagyobb tömeget: 1995-ben, a Fülöp-szigeteki Manilában, amikor is négymillióan állták körül a szabadtéri oltárt.

Késő délután - szintén a nyilvánosság kizárásával - a Szentatya az úgynevezett Rakowicki-temetőbe látogatott, hogy szülei sírjánál imádkozzék. A testőrökön kívül csupán húsz albertinus szerzetesnővér lehetett jelen, akik a síremlék állandó gondozói.

A hétfő délelőttöt a Szentatya a híres ferences rendi kolostorban és zarándokházban, a Krakkótól mintegy harminc kilométerre található Kalwaria Zebrzydowskában töltötte, ahol szentmisét celebrált. Ezúttal nem állítottak szabadtéri oltárt - s mert a bazilikában mindössze ötszázan férnek el, a kívül rekedt sokaság óriás kivetítők segítségével követte a szertartást. A pápa épségéért felelős biztonságiak, többek között a köztársasági őrezred emberei a négynapos látogatás alatt a zarándokház egyik szárnyában kaptak szállást, ők tehát birtokon belül voltak. Készenlétben állt még egy különlegesen kiképzett, terroristaellenes brigád is: augusztus első napjaiban valaki drótpostán ország-világ előtt bejelentette, hogy a Szentatya megölésére készül, s már fel is fegyverezte magát... Az emberek lelkesedését, odaadó szeretetét látva mindez egészen képtelennek tűnt...

A kegyhelyről a pápa helikoptere - útban a krakkói repülőtér felé - közeli szülővárosa, Wadowicze felé vette az irányt. A gép nem szállt le. Szülővárosa lakosai - bár nem kaptak semmilyen hivatalos értesítést - a főtéren gyűltek össze és hatalmas fehér betűs felirattal: "Szeretünk Téged, Szentatya!" üdvözölték a pápát, akinek a helikoptere egészen alacsonyan húzott el a szeretett város fölött.

A légi kirándulás egyben a program végét is jelentette: a Szentatyát szinte egyenesen a krakkói polgári repülőtérre vitték, fél nyolckor indult a gép. A televízió még javában az ott zajló búcsúztatást közvetítette, amikor a rádió hírül adta: a hivatalos adatok szerint a pápalátogatás során tízezer rendőr, tízezer biztonsági ember és tízezer cserkész felügyelt a rendre, biztosította a helyszíneket - ezer rendőrautó segítségével. Hanem a lényeg: a város hangulata, a mindennapok varázsa nem kaphat helyet a hírügynökségi beszámolókban... Éjjelente ezrek és ezrek virrasztottak a templomokban, a tereken fiatalok százai énekeltek, táncoltak... Krakkó minden házának ablakában szentképek, zászlók, a Szentatya bekeretezett portréi..., az üzletek kirakatában szintén; a villamosok áramszedőin sárga-fehér pápai zászlók...

Nem csupán a krakkóiak, de a negyvenmilliós lengyel nép, mi több, a katolicizmus nagy-nagy ünnepe zajlott e kellemes augusztusi napokban.

Zsille Gábor

Fotó: Tadeusz Warczak

Orbán Viktor és felesége az Irgalmasság templomában

Az Irgalmasság bazilikája

A pápa szentbeszédében szólt arról, hogy zarándokútja és az isteni irgalom misztériumáról való elmélkedés nem szakadhat el azoktól az eseményektől, amelyek ma lengyel földön zajlanak. A pápa különös figyelemmel követi és Isten oltalmába ajánlja e történéseket, bízva benne, hogy a nehézségek és problémák Isten segítségével megoldásra találnak. Arról biztosította honfitársait, hogy a lengyel események nagyon közel állnak szívéhez. Mostani zarándoklatán megfigyelheti, hogyan használják fel a lengyelek visszanyert szabadságukat. Számukra és minden ember számára elhozta a remény üzenetét.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu