|
Kibédi Ervin Hazám Elnézem ezt a fűzfaágat Bár törzse odvas, szikkadt, száradt, De barkáit büszkén kihajtva Vágyakozik egy túlsó partra, Hol nem lesz többé háború És sarja nem lesz szomorú. Most ága még a vízbe rebben, S tükörképével mered szemben. Ám reménykedik a jövőben, Hol nemcsak a lehajtott főben, De tartásban is lesz igazság, S megfékezhető lesz a gazság. Elnézem ezt a fűzfaágat És ábrándozni kedvem támad Majd eljövendő emberekről, Szeszélyekről, igazságról, hitről. És mindenkor ha kedvem támad Szidni, ostorozni hazámat S mivel már sok volt, ki megvédte, Még talán meg is halnék érte.
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|