Meghívás az életszentségre

Pápai üzenet az egyházi hivatások világnapjára

"Nem elégedhetünk meg a középszerű élettel, amely minimalista erkölcsöt és felületes vallásosságot követ. Ideje, hogy újra, meggyőződéssel, mindenki elé célul tűzzük a hétköznapi keresztény életnek ezt a ťmagas mércéjétŤ: az egyházi közösség és a keresztény családok egész életének ebbe az irányba kell haladnia" (31.) - idézi a hivatások vasárnapjára szóló üzenetében a Novo millennio ineunte kezdetű apostoli levelét II. János Pál pápa. Az egyház egyik elsődleges feladata, hogy segítse a keresztényeket az életszentség útján, és így - a hit megértése által megvilágosodva - megtanulják, hogyan ismerjék meg és szemléljék Krisztus arcát, és hogyan fedezzék fel benne azt a küldetést, amit az Úr minden egyes kereszténynek adott.

"Az egyház magába gyűjti mindazokat a hivatásokat, amelyeket Isten az ő gyermekei között támaszt, és maga is úgy jelenik meg, mint a Szentháromság ragyogó visszfénye.

Mint az ťAtya, a Fiú és a Szentlélek egységében összegyűjtött népŤ, az egyház magában hordozza az Atya titkát, aki mindenkit arra hív, hogy szentelje meg az ő nevét, és tegye meg akaratát."

A Szentatya üzenetének e pontján köszöntötte az észak-amerikai papi és szerzetesi hivatások kongresszusát, melyet április 21-én, húsvét 4. vasárnapján tartanak.

Az egyház a "szentség háza", a ház lelke pedig Krisztus szeretete, amelyet a Szentlélek áraszt ki rá. Az egyházban minden kereszténynek segítenie kell egymást, hogy felfedezze és kibontakoztassa hivatását az Isten igéjének hallgatásában, az imádságban, a szentségek rendszeres vételében.

"Az egyházban minden hivatás az életszentséget szolgálja - folytatja a pápa -, mégis van néhány, mint például a papi és a szerzetesi hivatás, amely sajátos módon ilyen hivatás. Mindenkit arra hívok, hogy a mai napon megkülönböztetett figyelemmel tekintsen e hivatásokra, és még intenzívebben imádkozzék értük."

"A felszentelt szolgálatra szóló, vagyis a papi hivatás lényegénél fogva meghívás a szentségnek arra a formájára, amely az egyházi rend szentségéből fakad. Az életszentség bizalmas viszony Istennel, a szegény, tiszta és alázatos Krisztus követése, az egyház iránti szeretet, amely szent, és azt akarja, hogy szentek legyünk, mert ez a Krisztustól kapott küldetése." (Pastores dabo vobis 33)

A megszentelt szerzetesi élet minden keresztény számára feltárja az életszentségre szóló meghívás legbensőbb természetét, a "jegyes egyház" viszonyát Krisztushoz, az "egyetlen jegyeshez". "Az evangéliumi tanácsokra tett fogadalmak benső kapcsolatban vannak Krisztus misztériumával. Az ezekre az életállapotokra szóló meghívások olyan értékes és szükséges ajándékok, amelyek bizonyítják, hogy a tiszta, a szegény és az engedelmes Krisztus követése, az Isten abszolút elsőségéről adott tanúságtétel, és az emberiségnek a Megváltóhoz hasonló módon végzett szolgálata ma is megkülönböztetett utak a lelki élet teljessége felé.

A papságra és a megszentelt életre jelentkezők alacsony száma, amely manapság néhány helyen tapasztalható, nem vezethet oda, hogy kevesebbet követeljünk, és beérjük középszerű képzéssel és lelkiséggel. Ellenkezőleg: még nagyobb odafigyeléssel kell végezni azok kiválasztását és képzését, akik - miután Krisztus szolgái és tanúi lesznek - arra kapnak meghívást, hogy életszentségükkel támasszák alá mindazt, amit hirdetnek és ünnepelnek."

Üzenete befejező részében a pápa arra figyelmezteti a püspököket és papokat, hogy mindenkit megelőző módon legyenek tanúi a hivatás szentségének. Fontos, hogy a keresztény közösségek az imádság iskolái legyenek (vö. Novo millennio ineunte 33.).

Bárcsak adná az aratás Ura, hogy ne hiányozzék egyházából a sok és szent papi és szerzetesi hivatás!

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu