A Szűzanya a papok édesanyja

Milhoffer Miklós atyát 1949-ben, vagyis ötvenhárom évvel ezelőtt szentelték pappá Veszprémben. Jelenleg a veszprémi szemináriumban a kispapok lelki vezetője. Az Isten és a lelkek szolgálatáról, valamint földi és égi édesanyjáról vall.

Egész életünk a Szentlélek munkálkodására épül. Mi ennek csak a közvetítői vagyunk. Mindannyian tapasztaljuk, hogy az emberi élet tele van gyöngeséggel, és az Isten ereje és kegyelme nélkül semmik sem vagyunk. Ahogy az Írás is mondja: "Nálam nélkül semmit sem tehettek". Én akkor lettem kispap, amikor a világ tele volt bűnnel, vagyis a háború közepén. Ott akkor csak az Isten erejében lehetett bízni, emberi erőben nem. Átéljük, hogy gyöngeségünkben olyan sokszor segítségünkre siet a Lélek! Az Isten segítségével, a Szentlélek erejével túl lehet lépni a mélypontokon és minden nehézségen. Azt is megtapasztaljuk, hogy minden gyöngeségünk mellett, vagy minden gyöngeségünk ellenére is tud az Isten rajtunk keresztül nagy dolgokat cselekedni.

Amikor a primíciás oltárhoz indultam hazulról, akkor elém állt az édesanyám. (Mivel édesapám nem érhette meg ezt a napot, már csak egyedül volt.) Egy kis csomagot adott át nekem, s azt mondta: "Ezután ő legyen a te anyád!" Amikor kibontottam, egy kis Mária-szobrot találtam benne, amely a vas keménységével - mert vasból van - mutatja nekem nap mint nap, hogy ő az én édesanyám! Majd azon a szép napon édesanyám még hozzátette, amit addig még sosem mondott: "Még meg sem voltál, amikor azt kértem az Istentől, hogy ha fiúgyermeket ad, akkor azt hívja meg papnak". Aztán, amikor később Szigetváron együtt voltunk a szülőfalumban, akkor bevitt a barátok templomába, s ott megmutatta azt az oltárt, amely előtt ezt térdelve kérte az Úrtól: a Szűzanya oltára volt az! Így lettem pap. Azóta is sokszor gondoltam édesanyám szavaira, hogy "ő legyen az anyám". Nem úgy mondta, mint aki szülőként lemondott volna az anyaságáról. Mindvégig velem volt. Életemnek a legnehezebb perceiben ott volt mellettem, és szívbetegen is több mint tíz éven át ellátta a plébánia szolgálatát. És a szíve is tulajdonképpen ott dobbant utoljára, Mária hónapjában: május elsején. Mindig ő volt hozzám a legközelebb. Nemcsak a személyes életemben, de a papi gondjaimban, bajaimban, a papi örömeimben és bánataimban, papi küzdelmeimben is. És ilyen közel van hozzánk a Szűzanya, az az édesanya, akit nekünk a földi édesanyánk ad, amikor az oltár elé térdel, és ott imádkozik értünk.

(lejegyezte: N. K.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu